Színház

Szélcsend

Üvöltő szelek

Kritika

Történet a történetben, idősíkváltásokkal, váltogatott szerepekkel, akár jeleneten belül (többször) is.

Figyelmesnek kell lenni, hogy ne veszítsük el a fonalat Emily Brontë romantikus, nyomasztó hangulatú, leírásokban bővelkedő regényének musicaladaptációját nézve. A helyszín azonban állandó: Fácánosmajorban vagy Zúgóbércen vagyunk. A cselekmény követi az eredetit: az első párossal, Nelly Deannel (Tornyi Ildikó) és a major bérlőjével, Lockwooddal (Formán Bálint, ő alakítja még Edgar Lintont és Hareton Earnshaw-t is) kezdünk. Nelly, Fácánosmajor házvezetőnője meséli el Lockwoodnak a főszereplő mostohatestvérpár, Catherine Earnshaw és Heathcliff szerelmének sztoriját. A testvérek felcseperedését egy pantomimjelenetben látjuk, kezdetben gyorsan pereg a történet, később lelassul. Öt színészt látunk a színpadon, négyüket felvonásonként két-két szerepben. Sőt valójában háromban, mert folyamatosan játékba hozzák a színpadon elszórtan heverő hangszereket, így zenészek is egyszerre – magukat kísérik. Ketten profik: a férfi főszerepet játszó Mátyássy Bence (Heathcliff és Linton Heathcliff) rutinosan játszik, de igazán elemében a zenéért felelős Kákonyi Árpád van. Megállás nélkül zongorázik vagy dobol sőt, egy epizódszerep kedvéért ötödikként maga is beszáll a show-ba (Josephet, a szolgát alakítja). Ő nemcsak a zenei vezetője a produkciónak, hanem a zeneszerző is egyben. Nagy érdeme, hogy jól kihasználja a dallamokban rejlő hangulatfestő lehetőségeket, így a szereplők jellemüknek megfelelő hangszerelés mellett énekelhetnek. Izgalmas kísérlet a regény leíró részeit dalokkal helyettesíteni, olykor a párbeszédeket is, de ez a kifejezésmód lelassítja a cselekményt. Zsigmond Emőke és Mátyássy szépen énekelnek, még náluk is tisztábban cseng Tornyi Ildikó hangja (Nelly Dean és Isabella Linton), szívhez szólón adja elő az érzelmes számokat. Legjobb – mert felráz – az egyetlen pörgős, rockos stílusú dal, amikor Cathy Linton apját (Heathcliff), Linton pedig Cathy anyját (Catherine) emlegeti a veszekedésük közben – hőseink végre üvöltenek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.