Színház

Szélcsend

Üvöltő szelek

Kritika

Történet a történetben, idősíkváltásokkal, váltogatott szerepekkel, akár jeleneten belül (többször) is.

Figyelmesnek kell lenni, hogy ne veszítsük el a fonalat Emily Brontë romantikus, nyomasztó hangulatú, leírásokban bővelkedő regényének musicaladaptációját nézve. A helyszín azonban állandó: Fácánosmajorban vagy Zúgóbércen vagyunk. A cselekmény követi az eredetit: az első párossal, Nelly Deannel (Tornyi Ildikó) és a major bérlőjével, Lockwooddal (Formán Bálint, ő alakítja még Edgar Lintont és Hareton Earnshaw-t is) kezdünk. Nelly, Fácánosmajor házvezetőnője meséli el Lockwoodnak a főszereplő mostohatestvérpár, Catherine Earnshaw és Heathcliff szerelmének sztoriját. A testvérek felcseperedését egy pantomimjelenetben látjuk, kezdetben gyorsan pereg a történet, később lelassul. Öt színészt látunk a színpadon, négyüket felvonásonként két-két szerepben. Sőt valójában háromban, mert folyamatosan játékba hozzák a színpadon elszórtan heverő hangszereket, így zenészek is egyszerre – magukat kísérik. Ketten profik: a férfi főszerepet játszó Mátyássy Bence (Heathcliff és Linton Heathcliff) rutinosan játszik, de igazán elemében a zenéért felelős Kákonyi Árpád van. Megállás nélkül zongorázik vagy dobol sőt, egy epizódszerep kedvéért ötödikként maga is beszáll a show-ba (Josephet, a szolgát alakítja). Ő nemcsak a zenei vezetője a produkciónak, hanem a zeneszerző is egyben. Nagy érdeme, hogy jól kihasználja a dallamokban rejlő hangulatfestő lehetőségeket, így a szereplők jellemüknek megfelelő hangszerelés mellett énekelhetnek. Izgalmas kísérlet a regény leíró részeit dalokkal helyettesíteni, olykor a párbeszédeket is, de ez a kifejezésmód lelassítja a cselekményt. Zsigmond Emőke és Mátyássy szépen énekelnek, még náluk is tisztábban cseng Tornyi Ildikó hangja (Nelly Dean és Isabella Linton), szívhez szólón adja elő az érzelmes számokat. Legjobb – mert felráz – az egyetlen pörgős, rockos stílusú dal, amikor Cathy Linton apját (Heathcliff), Linton pedig Cathy anyját (Catherine) emlegeti a veszekedésük közben – hőseink végre üvöltenek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.