McCarthy életművében az irodalom és a film természetesen találkozik: a szerző forgatókönyvíróként is dolgozik, és irodalmi munkái vászonra-képernyőre kívánkoznak. Dialógusai életszerűek, szikárak, tömörek és játékosak egyben. Már első művei alapján a kortárs amerikai írók egyik legjelentősebbikeként, az irodalmi műfajok megújítójaként emlegették. A Nem vénnek való vidék modernkori, emblematikus helyszíneken játszódó western, a műfaji szabályok alapján jól beazonosítható figurákkal, ám McCarthy nemhogy romantikus pátoszt nem kínál fel a történet végén, de még a remény lehetőségét sem hagyja meg.
Az út című, posztapokaliptikus korban játszódó 2009-es regény első ránézésre klasszikus sci-fi: amikor már túljutottunk a kataklizmán, apa és fia a túlélés reménytelenségében tartanak dél felé, a kies pusztaságban.
Amennyiben a 2022-ben megjelent Az utast és a Stella Marist a korábbi művek egyenes folytatásaként feltételezzük, kénytelenek vagyunk szembesülni azzal a ténnyel, hogy ez az ikerregény más írásmódot követ. A két könyvben felvázolt világ azonban most is rettentően sötét tónusú.
Az utas megírásába állítólag több mint 50 évvel a megjelenése előtt fogott bele McCarthy. Ez a leghosszabban érlelt, és egyben a legmisztikusabb könyve. Itt radikálisan szakít a történetmesélés műfaji kötöttségeivel, s bár a szöveg nyomokban tartalmaz thrilleres, krimis elemeket, mégsem lehet röviden összefoglalni a szálakat. A regény párhuzamos montázzsal rendel egymás mellé szövegeket, amelyek vagy a „realitásból” táplálkoznak, vagy irracionális félelmekből, szorongásokból. E két világba egy testvérpár szemén át tekinthetünk be; Bobby Western (nomen est omen!) mentőakciókban dolgozó mélytengeri búvár, akit érdekel a fizika, az autóversenyzés, és aggódik a húga életben maradásáért. Ám mivel nincs különösebben világos elképzelése arról, hogy mi végett él e világban, sodródik az eseményekkel. Alicia, a fiatalabb lánytestvér (aki reménytelenül szerelmes Bobbyba) az illúziók és a természetfeletti lények világában élő skizofrén matematikazseni, aki a hozzá „ellátogató” személyiségekkel vitatkozik. Az ő rövidebb fejezetei szubjektív látomásleírások szellemes párbeszédekkel, amelyek látszólagos kontrasztban állnak a báty jeleneteivel.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
