Könyv

Sötétben

Cormac McCarthy: Az utas / Stella Maris

  • Pálos György
  • 2023. augusztus 30.

Kritika

Legismertebb regénye, a Nem vénnek való vidék 2005-ben jelent meg, nem sokkal később elkészült a filmes verzió is a Coen testvérek rendezésében.

McCarthy életművében az irodalom és a film természetesen találkozik: a szerző forgatókönyvíróként is dolgozik, és irodalmi munkái vászonra-képernyőre kívánkoznak. Dialógusai életszerűek, szikárak, tömörek és játékosak egyben. Már első művei alapján a kortárs amerikai írók egyik legjelentősebbikeként, az irodalmi műfajok megújítójaként emlegették. A Nem vénnek való vidék modernkori, emblematikus helyszíneken játszódó western, a műfaji szabályok alapján jól beazonosítható figurákkal, ám McCarthy nemhogy romantikus pátoszt nem kínál fel a történet végén, de még a remény lehetőségét sem hagyja meg.

Az út című, posztapokaliptikus korban játszódó 2009-es regény első ránézésre klasszikus sci-fi: amikor már túljutottunk a kataklizmán, apa és fia a túlélés reménytelenségében tartanak dél felé, a kies pusztaságban.

Amennyiben a 2022-ben megjelent Az utast és a Stella Marist a korábbi művek egyenes folytatásaként feltételezzük, kénytelenek vagyunk szembesülni azzal a ténnyel, hogy ez az ikerregény más írásmódot követ. A két könyvben felvázolt világ azonban most is rettentően sötét tónusú.

Az utas megírásába állítólag több mint 50 évvel a megjelenése előtt fogott bele McCarthy. Ez a leghosszabban érlelt, és egyben a legmisztikusabb könyve. Itt radikálisan szakít a történetmesélés műfaji kötöttségeivel, s bár a szöveg nyomokban tartalmaz thrilleres, krimis elemeket, mégsem lehet röviden összefoglalni a szálakat. A regény párhuzamos montázzsal rendel egymás mellé szövegeket, amelyek vagy a „realitásból” táplálkoznak, vagy irracionális félelmekből, szorongásokból. E két világba egy testvérpár szemén át tekinthetünk be; Bobby Western (nomen est omen!) mentőakciókban dolgozó mélytengeri búvár, akit érdekel a fizika, az autóversenyzés, és aggódik a húga életben maradásáért. Ám mivel nincs különösebben világos elképzelése arról, hogy mi végett él e világban, sodródik az eseményekkel. Alicia, a fiatalabb lánytestvér (aki reménytelenül szerelmes Bobbyba) az illúziók és a természetfeletti lények világában élő skizofrén matematikazseni, aki a hozzá „ellátogató” személyiségekkel vitatkozik. Az ő rövidebb fejezetei szubjektív látomásleírások szellemes párbeszédekkel, amelyek látszólagos kontrasztban állnak a báty jeleneteivel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.