Könyv

Sötétben

Cormac McCarthy: Az utas / Stella Maris

  • Pálos György
  • 2023. augusztus 30.

Kritika

Legismertebb regénye, a Nem vénnek való vidék 2005-ben jelent meg, nem sokkal később elkészült a filmes verzió is a Coen testvérek rendezésében.

McCarthy életművében az irodalom és a film természetesen találkozik: a szerző forgatókönyvíróként is dolgozik, és irodalmi munkái vászonra-képernyőre kívánkoznak. Dialógusai életszerűek, szikárak, tömörek és játékosak egyben. Már első művei alapján a kortárs amerikai írók egyik legjelentősebbikeként, az irodalmi műfajok megújítójaként emlegették. A Nem vénnek való vidék modernkori, emblematikus helyszíneken játszódó western, a műfaji szabályok alapján jól beazonosítható figurákkal, ám McCarthy nemhogy romantikus pátoszt nem kínál fel a történet végén, de még a remény lehetőségét sem hagyja meg.

Az út című, posztapokaliptikus korban játszódó 2009-es regény első ránézésre klasszikus sci-fi: amikor már túljutottunk a kataklizmán, apa és fia a túlélés reménytelenségében tartanak dél felé, a kies pusztaságban.

Amennyiben a 2022-ben megjelent Az utast és a Stella Marist a korábbi művek egyenes folytatásaként feltételezzük, kénytelenek vagyunk szembesülni azzal a ténnyel, hogy ez az ikerregény más írásmódot követ. A két könyvben felvázolt világ azonban most is rettentően sötét tónusú.

Az utas megírásába állítólag több mint 50 évvel a megjelenése előtt fogott bele McCarthy. Ez a leghosszabban érlelt, és egyben a legmisztikusabb könyve. Itt radikálisan szakít a történetmesélés műfaji kötöttségeivel, s bár a szöveg nyomokban tartalmaz thrilleres, krimis elemeket, mégsem lehet röviden összefoglalni a szálakat. A regény párhuzamos montázzsal rendel egymás mellé szövegeket, amelyek vagy a „realitásból” táplálkoznak, vagy irracionális félelmekből, szorongásokból. E két világba egy testvérpár szemén át tekinthetünk be; Bobby Western (nomen est omen!) mentőakciókban dolgozó mélytengeri búvár, akit érdekel a fizika, az autóversenyzés, és aggódik a húga életben maradásáért. Ám mivel nincs különösebben világos elképzelése arról, hogy mi végett él e világban, sodródik az eseményekkel. Alicia, a fiatalabb lánytestvér (aki reménytelenül szerelmes Bobbyba) az illúziók és a természetfeletti lények világában élő skizofrén matematikazseni, aki a hozzá „ellátogató” személyiségekkel vitatkozik. Az ő rövidebb fejezetei szubjektív látomásleírások szellemes párbeszédekkel, amelyek látszólagos kontrasztban állnak a báty jeleneteivel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.