Színház

Azok a pesti éjszakák!

Proton Színház: Komolyan röhejes vagyok

  • Sándor Panka
  • 2021. június 23.

Kritika

Reisz Gábor érdekes formát választott első színházi rendezéséhez. A helyszín a Trafó frissen felújított kávézója, a Trafik, a leszűkített játéktérnek megfelelően a nézők száma is csökkentett. A színészek az asztalok között járkálnak, sőt az utcát is „elfoglalják”. A kávézó egyben nézőtér, színpad és díszlet is.

A narrátor (Kocsis Gergely) irányítja a tekintetünket, hiszen van, hogy a közöttünk mászkáló szereplőket kell figyelnünk, van, hogy az utcát, néha pedig az utcát kémlelő biztonsági kamera felvételeit is láthatjuk. A narrátor nem csak mesél, de hatalma van a szereplők felett is, akiknek engedelmeskedniük kell neki, azaz le kell követniük az elbeszélését, ami gyakori gegforrás.

A kerettörténet egyetlen szereplő egyetlen éjszakája köré épül, de ugyanakkora hangsúlyt kapnak a tőle független epizódok is.

Horváth úr (Friedenthal Zoltán) észrevesz az utcán egy lelakatolt biciklit. Megdöbbenve konstatálja, hohó, ez az, amit hat-hét éve éppen tőle loptak el, a rendőrök azonban kinevetik, amikor előadja panaszát. Úgy dönt hát, hogy megvárja a bicikli jelenlegi tulajdonosát, így végül egész éjszaka strázsál a bicikli mellett. Az előadás egyik szála tehát Horváth úr éjszakáját követi végig az őrködés közben. Ám a narrátor néha átirányítja a figyelmünket a másik szálra, mely a budapesti bulinegyed tipikus alakjairól (akiket Sodró Eliza, Jéger Zsombor és Király Dániel alakít) és eseményei­ről szól. Lazán összefüggő jeleneteket látunk, amelyeket a kocsmai helyszín köt össze. Az alkotók nem változtattak semmit a kávézón, így úgy érezheti a néző, hogy nem is előadást néz, csak megfigyeli a körülötte zajló éjszakai élet jól ismert mozzanatait. A részeg filozofálgatásokat, lelkizéseket, az alkohol mámorában megvilágosodó szónokokat, a párkeresésre irányuló kétségbeesett próbálkozásokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.