A narrátor (Kocsis Gergely) irányítja a tekintetünket, hiszen van, hogy a közöttünk mászkáló szereplőket kell figyelnünk, van, hogy az utcát, néha pedig az utcát kémlelő biztonsági kamera felvételeit is láthatjuk. A narrátor nem csak mesél, de hatalma van a szereplők felett is, akiknek engedelmeskedniük kell neki, azaz le kell követniük az elbeszélését, ami gyakori gegforrás.
A kerettörténet egyetlen szereplő egyetlen éjszakája köré épül, de ugyanakkora hangsúlyt kapnak a tőle független epizódok is.
Horváth úr (Friedenthal Zoltán) észrevesz az utcán egy lelakatolt biciklit. Megdöbbenve konstatálja, hohó, ez az, amit hat-hét éve éppen tőle loptak el, a rendőrök azonban kinevetik, amikor előadja panaszát. Úgy dönt hát, hogy megvárja a bicikli jelenlegi tulajdonosát, így végül egész éjszaka strázsál a bicikli mellett. Az előadás egyik szála tehát Horváth úr éjszakáját követi végig az őrködés közben. Ám a narrátor néha átirányítja a figyelmünket a másik szálra, mely a budapesti bulinegyed tipikus alakjairól (akiket Sodró Eliza, Jéger Zsombor és Király Dániel alakít) és eseményeiről szól. Lazán összefüggő jeleneteket látunk, amelyeket a kocsmai helyszín köt össze. Az alkotók nem változtattak semmit a kávézón, így úgy érezheti a néző, hogy nem is előadást néz, csak megfigyeli a körülötte zajló éjszakai élet jól ismert mozzanatait. A részeg filozofálgatásokat, lelkizéseket, az alkohol mámorában megvilágosodó szónokokat, a párkeresésre irányuló kétségbeesett próbálkozásokat.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
