Lemez

Azok ott hattyúk?

Klaus Mäkelä: Sibelius

Kritika

Ragyogó türkizkék szem, babaarc – az ember azt hinné, hogy Klaus Mäkelä-ből ügyes impresszáriók csináltak sztárt a csodagyerek-jelenségre oly fogékony komolyzenei közönség számára. A finn dirigens még csak 26 éves, de már az Oslo Filharmonien vezető karmestere, szeptembertől pedig az Orchestre de Paris zeneigazgatói tisztségét tölti be.

A leg­újabb pletykák szerint pedig azt is tudja már, hogy öt év múlva mit fog csinálni: az amszterdami Concertgebouw vezetője lesz. Solti György és Riccardo Chailly után vele is exkluzív lemezszerződést kötött a Decca Classics, amelynek ez az Oslo Filharmoniennel készült, Jean Sibelius szimfóniáit tartalmazó négy korong az első gyümölcse.

Ha a magyar közönség hallótávolságán kívül is esnek ezek a művek, a hazájában nagy becsben tartott finn mester szimfóniáiból ragyogó felvételek készültek már. Két, nemzetközi vizeken alig ismert finn karmester, Osmo Vänskä és John Storgårds interpretációiról nem érdemes megfeledkezni, ahogy a nevesebb dirigensek nekifutásairól sem: Paavo Järvi a párizsiakkal készítette el a maga Sibelius-ciklusát, a lemezkészítésben sztahanovista Sir Colin Davis pedig háromszor is rögzítette ezeket, kétszer a London Symphony Orchestrával, egyszer a Boston Symphony Orchestrával. Az Oslo Filharmoniennek is van története Sibeliussal, nem csupán Mariss Jansons révén, aki nagyszerű tolmácsa volt a vastag rézfúvókkal és édes melódiákkal megpakolt szimfóniáknak. Három ízben maga a zeneszerző is vezényelte az együttest.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.

Utat tört magának

Tasó Lászlót 2022-ben még szavazati rekorddal választották országgyűlési képviselővé, jövőre már csak listán indítja a Fidesz–KDNP. Nyíradonyban, ahol harminc éve lett polgármester, és ahová dőlt az uniós pénz, az új vezetés kifizetetlen közvilágítási számlával, büntetőeljárásokkal szembesült, továbbá azzal, mi minden függ a képviselőtől.