Lemez

Azok ott hattyúk?

Klaus Mäkelä: Sibelius

Kritika

Ragyogó türkizkék szem, babaarc – az ember azt hinné, hogy Klaus Mäkelä-ből ügyes impresszáriók csináltak sztárt a csodagyerek-jelenségre oly fogékony komolyzenei közönség számára. A finn dirigens még csak 26 éves, de már az Oslo Filharmonien vezető karmestere, szeptembertől pedig az Orchestre de Paris zeneigazgatói tisztségét tölti be.

A leg­újabb pletykák szerint pedig azt is tudja már, hogy öt év múlva mit fog csinálni: az amszterdami Concertgebouw vezetője lesz. Solti György és Riccardo Chailly után vele is exkluzív lemezszerződést kötött a Decca Classics, amelynek ez az Oslo Filharmoniennel készült, Jean Sibelius szimfóniáit tartalmazó négy korong az első gyümölcse.

Ha a magyar közönség hallótávolságán kívül is esnek ezek a művek, a hazájában nagy becsben tartott finn mester szimfóniáiból ragyogó felvételek készültek már. Két, nemzetközi vizeken alig ismert finn karmester, Osmo Vänskä és John Storgårds interpretációiról nem érdemes megfeledkezni, ahogy a nevesebb dirigensek nekifutásairól sem: Paavo Järvi a párizsiakkal készítette el a maga Sibelius-ciklusát, a lemezkészítésben sztahanovista Sir Colin Davis pedig háromszor is rögzítette ezeket, kétszer a London Symphony Orchestrával, egyszer a Boston Symphony Orchestrával. Az Oslo Filharmoniennek is van története Sibeliussal, nem csupán Mariss Jansons révén, aki nagyszerű tolmácsa volt a vastag rézfúvókkal és édes melódiákkal megpakolt szimfóniáknak. Három ízben maga a zeneszerző is vezényelte az együttest.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.