Azok ott hattyúk?

Klaus Mäkelä: Sibelius

Ragyogó türkizkék szem, babaarc – az ember azt hinné, hogy Klaus Mäkelä-ből ügyes impresszáriók csináltak sztárt a csodagyerek-jelenségre oly fogékony komolyzenei közönség számára. A finn dirigens még csak 26 éves, de már az Oslo Filharmonien vezető karmestere, szeptembertől pedig az Orchestre de Paris zeneigazgatói tisztségét tölti be.

A leg­újabb pletykák szerint pedig azt is tudja már, hogy öt év múlva mit fog csinálni: az amszterdami Concertgebouw vezetője lesz. Solti György és Riccardo Chailly után vele is exkluzív lemezszerződést kötött a Decca Classics, amelynek ez az Oslo Filharmoniennel készült, Jean Sibelius szimfóniáit tartalmazó négy korong az első gyümölcse.

Ha a magyar közönség hallótávolságán kívül is esnek ezek a művek, a hazájában nagy becsben tartott finn mester szimfóniáiból ragyogó felvételek készültek már. Két, nemzetközi vizeken alig ismert finn karmester, Osmo Vänskä és John Storgårds interpretációiról nem érdemes megfeledkezni, ahogy a nevesebb dirigensek nekifutásairól sem: Paavo Järvi a párizsiakkal készítette el a maga Sibelius-ciklusát, a lemezkészítésben sztahanovista Sir Colin Davis pedig háromszor is rögzítette ezeket, kétszer a London Symphony Orchestrával, egyszer a Boston Symphony Orchestrával. Az Oslo Filharmoniennek is van története Sibeliussal, nem csupán Mariss Jansons révén, aki nagyszerű tolmácsa volt a vastag rézfúvókkal és édes melódiákkal megpakolt szimfóniáknak. Három ízben maga a zeneszerző is vezényelte az együttest.