Az Egyesült Államok számos külső és belső háborút viselt történelme során, melyek mindegyikében kitüntették magukat fekete katonák, kifejezetten fekete katonai alakulatok is, s a filmipar láthatóan nem felejt ki semmit, bár a polgárháború és a II. világháború nyilván többször és hangsúlyosabban kerül elő, mint, mondjuk, az amerikai–spanyol vagy éppenséggel az ún. indiánháborúk (ebben a kontextusban). Akkor is könnyen igazolható tétel ez, ha csak hevenyészett szemlét tartunk.
A Frank Capra filmjeként fennmaradt 1944-es dokumentumfilm, A néger katona bár egyértelműen katonai propagandatermék, toborzófilm volt, mindazonáltal olyan jelentős alkotók vettek részt az előkészítésében, mint William Wyler vagy Ben Hecht, s komoly kritikai sikert hozott. 1951-ben Sam Fuller már az éppen csak befejezett koreai háborúban játszódó Acélsisakkal vált maradéktalanul befutott alkotóvá (a film a fekete és fehér katonák ellentéteiről és egymásrautaltságáról szólt; a rendező munkássága pedig egy évtizeddel később az európai új hullámok – különösen francia – egyik legfontosabb hivatkozási alapja lett). A szakág – az indiánháborúk idején, az őrmesterig bezárólag csak fekete katonákból álló híres 9. lovasezred köreiben játszódó – magna cartája, a Rutledge őrmester pedig 1960-ban született, ki más, mint John Ford tollából (aki itt fordult, ha nem is először, de először látványosan szembe korábbi életműve fősodratú értelmezésével). A sor innentől szakadatlan és impozáns, gondoljunk csak az öt Oscar-jelöléséből hármat (az egyiket épp Denzel Washington keze által) hazavivő 54. hadtestre (Glory, 1989), amely már színigaz, bár többféleképpen is értelmezhető történetet mesél nagy képalkotó erővel. A jó házból való fehér fiú szigorúan, de igazságosan katonákat farag a szedett-vedett fekete népségből, feláll a híres massachusettsi gyalogezred, aztán jobb ötlete a jövőjük felől nem lévén, a vágóhídra viszi őket. A blaxploitation kilencvenes évekbeli feltámasztásán buzgón, ám mérsékelt invencióval mesterkedő Mario Van Peebles a Jessie Lee bosszúja (Posse) című, 1993-as művében a spanyol–amerikai háborúból nagy halom arannyal megtérő, de különben rendesen üldözött fekete szakaszának legyőzhetetlenségét zengi, s hát az ilyen hátterű filmeket életvitelszerűen előállító Spike Lee kiterjedt munkásságának vonatkozó darabjait se hagyjuk szó nélkül (a Csoda Szent-Annánál a II. világháborúban, Az 5 bajtárs Vietnámban játszódik).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
