Színház

Nincs magyarázat

Sorstalanság

Kritika

„Hosszú, hosszú gyerekkor volt az életem, amelyet egyedül a belőle keletkezett mű igazolhat” – írja Kertész Imre A néző (Feljegyzések 1991–2001) című kötetében.

A Bagossy Júlia rendezésében színre vitt, tantermi előadásként középiskolákban is látható produkcióban a tizenhat éves kiskamasz Kertész életét követhetjük, aki a koncentrációs táborból szabadulva visszatér Budapestre. A Sorstalanság színpadi adaptációja művészeti és edukációs küldetést teljesít, miközben végig a fiatalság naivitásának erejét élteti, ami csak felületesen tűnhet hiszékenységnek, jóhiszeműségnek.

Izgalmas ötlet, hogy kétszereplős „mono­drámát” látunk, ahol mindkét színész – Gloviczki Bernát és Jakab Balázs – az írót játssza, ráadásul szimultán is. Van, hogy átmenetileg csak egyikük Kertész, míg társa az épp aktuális párbeszéd másik szereplőjét alakítja, sőt előfordul, hogy ez a másik egyszerre több szerepet visz, ilyenkor például női és férficipőkkel a kezében beszél, jelezve, a mellékszereplők közül éppen melyik szövegét mondja. A cipők ebben a kontextusban persze többletjelentéssel bírnak.

Megyünk egyre beljebb, a borzalmakkal teli történelmi múlt bugyraiba. Különös road movie: utazunk Kertésszel, az elején az időben, az előadás felétől pedig a vonaton, egyre közelítve a buchenwaldi és auschwitzi koncentrációs táborokhoz, és egyben a dráma csúcspontjához is, amikor megfordul a kocka: már nincs gyermeki derű, ilyen-olyan feloldó gondolatkísérlet (mint például az elgázosításra is szolgáló barakkban az, hogy „jé, de jó, zuhany!”, vagy az SS-katonákról a megállapítás, hogy „cseppet sem találtam őket veszedelmeseknek: kényelmesen föl s alá jártak (…), „némelyőnket szívélyesen háton vagy vállon is veregettek”), csak a felismerés (vagy beismerés), hogy igen, ez egy haláltábor, és igen, a véget jelentheti. Szívszorító, hogy tudjuk, mire fut ki a történet, a fiúk erre mégis lassan eszmélnek rá, és körömszakadtáig hinni akarják, hogy mindenre van magyarázat. Talán ez a nehezen kihunyó életigenlés és a naivitás álcája magyarázhatja az író csodába illő megmenekülését is.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.