Mellette az Ars poetica című kép: Anna Margit szárnyas angyalként, avagy madárnőként lovagol egy rózsával díszített lovon. Szinte halljuk a vurstli ezerféle zaját, érezzük a majális illatát. Mesterséges vidámság, ilyenkor a mosoly gyakran kikényszerített, a művész leszegett tekintete magányról árulkodik.
Anna Margit tragédiája meghatározta művészetét. Első férjét, Ámos Imre festőművészt 1944-ben megölték egy szászországi koncentrációs táborban, édesapját és öccsét Auschwitzba hurcolták, és csak az öccse tért vissza, halálos betegen. Ő maga a neves építész, Major Máté sashegyi nyaralójában vészelte át a nyilas terrort, hamis papírokkal. Sokáig várta haza Ámos Imrét, akivel az OMIKE Képzőművészeti Szabadiskolájában ismerkedett meg. 1936-ban közös kiállításuk is nyílt az egykori Ernst Múzeumban. A tárlaton ebből az időszakból is bemutatnak festményeket; korai képein jól megfigyelhető, hogyan hatott a szárnyait bontogató festőre mestere, Vaszary János.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
