Kiállítás

Elszáll a madárnő

Anna Margit: A bábu megszólal

Kritika

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Mellette az Ars poetica című kép: Anna Margit szárnyas angyalként, avagy madárnőként lovagol egy rózsával díszített lovon. Szinte halljuk a vurstli ezerféle zaját, érezzük a majális illatát. Mesterséges vidámság, ilyenkor a mosoly gyakran kikényszerített, a művész leszegett tekintete magányról árulkodik.

Anna Margit tragédiája meghatározta művészetét. Első férjét, Ámos Imre festőművészt 1944-ben megölték egy szászországi koncentrációs táborban, édesapját és öccsét Auschwitzba hurcolták, és csak az öccse tért vissza, halálos betegen. Ő maga a neves építész, Major Máté sashegyi nyaralójában vészelte át a nyilas terrort, hamis papírokkal. Sokáig várta haza Ámos Imrét, akivel az OMIKE Képzőművészeti Szabadiskolájában ismerkedett meg. 1936-ban közös kiállításuk is nyílt az egykori Ernst Múzeumban. A tárlaton ebből az időszakból is bemutatnak festményeket; korai képein jól megfigyelhető, hogyan hatott a szárnyait bontogató festőre mestere, Vaszary János.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."