Kiállítás

Elszáll a madárnő

Anna Margit: A bábu megszólal

Kritika

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Mellette az Ars poetica című kép: Anna Margit szárnyas angyalként, avagy madárnőként lovagol egy rózsával díszített lovon. Szinte halljuk a vurstli ezerféle zaját, érezzük a majális illatát. Mesterséges vidámság, ilyenkor a mosoly gyakran kikényszerített, a művész leszegett tekintete magányról árulkodik.

Anna Margit tragédiája meghatározta művészetét. Első férjét, Ámos Imre festőművészt 1944-ben megölték egy szászországi koncentrációs táborban, édesapját és öccsét Auschwitzba hurcolták, és csak az öccse tért vissza, halálos betegen. Ő maga a neves építész, Major Máté sashegyi nyaralójában vészelte át a nyilas terrort, hamis papírokkal. Sokáig várta haza Ámos Imrét, akivel az OMIKE Képzőművészeti Szabadiskolájában ismerkedett meg. 1936-ban közös kiállításuk is nyílt az egykori Ernst Múzeumban. A tárlaton ebből az időszakból is bemutatnak festményeket; korai képein jól megfigyelhető, hogyan hatott a szárnyait bontogató festőre mestere, Vaszary János.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.