Könyv

Görbe tükörben

Címlapon Magyarország. Hazánk története a nyugati sajtó tükrében 1848–2020

Kritika

Kis ország számára a külföldi megítélés életbe vágó lehet: a pozitív kialakított kép ellensúlyozni képes a gazdasági és méretbeli hátrányokat, a negatív megítélés és tartósan rossz sajtó politikai és gazdasági hátrányokkal járhat.

A nemzetközi közvélemény bizalmának elvesztése kulcsfontosságú lehet sorsdöntő történelmi helyzetekben. Az impozáns kötet a „hírünket a világban” vizsgálja, az ország nemzetközi megítélésének történetét tekintve át az elmúlt százhetven év vonatkozásában.

A végeláthatatlannak tetsző merítést a legrégibb, legnagyobb tekintélyű és befolyású, leg­inkább meghatározó vezető nyugati sajtóorgánumokra (The New York Times, The Wall Street Journal, Bild Zeitung) szűkítették, továbbá olyan meghatározó lapokra, mint a Der Spiegel, a The Daily Telegraph, a Time, a Life, a Newsweek. Építettek gazdagon illusztrált heti- és havilapok (Epoca, Paris Match, The National Geographic Magazine) képes anyagaira is.

Az egyes korszakokról külön tanulmányok születtek; a szerzők kizárólag nyomtatott és vegyes politikai profilú (konzervatív, liberális és baloldali) időszaki kiadványokat szemléztek. Az elemzéshez a közel négyszáz első oldalas megjelenés mellett ugyanennyi belső oldalas publicisztikát és véleménycikket használtak fel. A „nemzetközi sajtótükör” szabadságharctól a kiegyezésig húzódó fejezetét Hermann Róbert, a dualizmustól a magyarországi Tanácsköztársaságig terjedő időszakét ifj. Bertényi Iván, a Horthy-korszakét Romsics Ignác, a Rákosi-diktatúráét Eörsi László, a Kádár-korszakét pedig Valuch Tibor írta meg. A rendszerváltástól majdnem napjainkig húzódó időszak Magyarország-képének alakulását Tölgyessy Péter alkotmányjogász tekintette át.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.