A 2019-ben, a hagyományok szerint áprilisban megtartott 26. fesztivál után tehát a 27.-et jókora késéssel, megannyi bizonytalanság közepette rendezték meg.
A kérdésre, hogy luxus-e irodalomról, különösen nemzetközi irodalomról beszélni, arra programokat szervezni, ad absurdum pénzt költeni rá, miközben könnyen lehet, nem csupán a fűtésszámlát lesznek képtelenek sokan megfizetni az előttünk álló télen, de ahogy a forint árfolyama és az inflációs kilátások jelzik, adott esetben a paprikás krumplit sem, egyszerű a válasz: lényegében luxus, igen. De hát alighanem a könyv még mindig a legolcsóbb luxustermék, ráadásul esetében olyan luxusról van szó, amire a legzordabb körülmények között is égető szükségünk lehet: hogy úgy mondjuk, a lélek fényűzésére.
Nem tűnik túl optimistának Gál Katalin, a Könyvfesztivált szervező Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnöke sem, amikor azt mondja, soha ennyi baj nem volt még a könyviparban. Kijelentése Nyáry Krisztián könyves szakember és népszerű szerző Buksó című podcastjében hangzik el, a beszélgetés mindezek ellenére egyáltalán nem válik nyomasztóvá, és ez már önmagában is érdekes fordulatnak tetszik.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
