Színház

Karosszék nélkül

Nem lehetetlen lenni

Kritika

A 25 éves Káva és a 30 éves Kerekasztal közös előadása a hazai színházi nevelés történelmi pillanata. A társulatok a drámapedagógiai szcéna igazi nagyságai, a gyökereik is közösek: a Káva 1996-ban vált ki a Kaposi László vezette Kerekasztalból az önállósodás és az új utak keresésének szándékával. 

Azóta persze a Kerekasztal is nagy átalakuláson ment keresztül, például Kaposi sem dolgozik már a társulatban. Az eltérő módszereket szintetizáló, közös alkotófolyamat során létrejött, középiskolásoknak szánt előadás mintha az évfordulók környékén esedékes önvizsgálatból is kivenné a részét.

Aligha véletlen például, hogy a társadalmi problémákra és életkori válsághelyzetekre fókuszáló két csapat ezúttal egy színházi társulat kontextusában, Hamlet-spinoffként vizsgálja a demokratikus működés és a fiatalok szerepvállalásának kérdéseit. A darabbeli, hat főből álló Vida József Társulat Hamlet király diktatúrájában él-túlél, mígnem váratlanul meghal az uralkodó, és ifj. Hamlet felkéri őket egy nagy nyilvánosság előtti, tízperces, kétes kimenetelű műsor készítésére, amely szándéka szerint a rendszer romlottságát leplezné le. Magáig az Egérfogó-jelenetig nem is jutunk el, mert a vajúdás a fontos, az, hogy milyen dilemmák elé állítja a társulatot, és milyen kataklizmát indít el a felkérés maga.

A történetben parodisztikusan keverednek a különböző idősíkok, pontosabban időhangulatok: egyszerre vannak jelen a mobiltelefonok, közösségi appok és a régiesch, elavult politikai struktúrák és elnevezések. Ennek ellenére, ha nem is a középiskolások számára, de nyilvánvalóak az előadásbeli Vida József Színház és egy tetszőleges jelenkori független társulat közötti párhuzamok. A kiszámíthatatlan, de leginkább apadó állami támogatásokat az Oltalmi Tanács osztja ki (a zsírosabb falatok a Vidéki Udvari Színházi Szövetségnek jutnak), s a trupp tagjai folyton azon rugóznak, hogy egyáltalán elfogadhatják-e a támogatást egy diktatúrától, és ha elfogadják, akkor vajon mennyire szid(hat)ják a rendszert.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.