Színház

Kellett nekünk pszichodráma!

Annie Baker: Körtükör

Kritika

Nagyon szimpatikus, hogy a Radnóti Színház külső játszóhelyei rendre teret adnak a független színházi alkotóknak, mutatva, hogy a Kováts Adél vezette intézmény a tettek szintjén is szolidáris e lassan teljesen kifosztott szcénával.

A KV Társulat nem ebben a produkcióban alapít először családot. Czukor Balázs 2019-es rendezése, a társulat repertoárján máig fenn lévő Médeia szintén egy pszicho­drámacsoport keretei között játszatja el az ókori drámát. Ugyanennek a gondolatnak – nevezetesen, hogy mi történik az emberrel, ha a figyelme önmaga felé fordul – folytatásaként is tekinthetünk a Körtükör című, ellentétekre épülő darabra. Egyszerű vagy bonyolult? Könnyű vagy nehéz? Vicces vagy fájdalmas? Néha kicsit balra, néha jobbra térünk. Végül mindkét előadás azt bizonyítja be, hogy bár a pszicho­dráma módszerei láthatóan működőképesek, mégis jobb lenne azokat egy az egyben betiltani, mert a következményeik hol nagyobb, hol kisebb katasztrófákat okoznak.

A több mint kétórás játékidő meglepően rövidnek tűnik, miközben túl sok minden nem történik a színpadon, a sztorit akár egy nagyon egyszerű mondatban is le lehetne írni. Egy vidéki kisvárosban négy ember részt vesz Márta, a botcsinálta drámapedagógus hathetes pszichodráma-tanfolyamán. Az egyikük a férje, Vilmos, ami már önmagában is felvet szakmai kérdéseket. A másik a zárkózott, végletekig frusztrált Schultz, akit épp elhagyott a felesége, és ismerkedni szeretne, barátokat, új szerelmet találni. A harmadik Esztella, aki épp hazaköltözött Amerikából, de még mindig bántalmazó expasija, Joe után sóvárog. És ott van még Lola, a tizenhat éves, morcos kamasz lány, ő a leginkább kiismerhetetlen szereplő. Négyük egymáshoz fűződő viszonyát látjuk hat drámaórán keresztül, illetve a pillanatokra felsejlő belső világukat, amelyből következtethetünk egy s másra, de lehetséges, hogy ahányan ülünk a nézőtéren, annyiféle következtetés lesz.

Egy naturalista, pszichologizáló drámát látunk egy apró próbateremben, ami épp a minimalizmusa miatt remek: nem magyaráz túl semmit, nem rágja a szánkba, milyen háttérrel, milyen motivációkkal vannak jelen a szereplői, ezzel pedig bonyolult megfejtendő rejtvényeket és egyben hatalmas szabadságot ad az alkotóknak. A színészek és Dohy Balázs rendező pedig élnek ezzel a lehetőséggel, és komplex módon mutatják meg a szöveg mögötti tartalmakat, ami sűrű és empatikus előadást eredményez.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."