Lemez

Kétszeres keverés

Peter Gabriel: i/o

Kritika

Kevés gyümölcsözőbb szakítás volt a könnyűzene történetében, mint amikor 1975-ben Peter Gabriel kiszállt a Genesisből.

Bár sokan temetni kezdték a frontember nélkül maradt zenekart, a progresszív rockegyüttes néhány éven belül stadionokat megtöltő produkcióvá nőtte ki magát, sőt igazi popsztár lett a dobosból énekessé avanzsált Phil Collinsból, miközben Gabriel szintén sikeres szólókarrierbe kezdett.

A hetvenes években két, remek dalokkal teli, de még erősen útkereső nagylemezt adott ki, de zenei hazaérkezése az 1980-as harmadik albuma volt, amely jóval kísérletezőbb, mint a korábbiak. A mainstream rockzene ötlettelenségével elégedetlen énekes új inspirációkat keresett az afrikai zenében, erre példa a dél-afrikai apartheidellenes aktivista emlékére íródott Biko című dal. Gabriel negyedik, meglehetősen rideg hangulatú nagylemeze után nagyobb szünet következett, 1986-ban jelent meg első, immár címmel is ellátott anyaga, amely a legnagyobb szólósikere lett. A So legismertebb dalai az úttörő videóklippel kísért Sledgehammer, a funkot kicsavaró Big Time, illetve a Kate Bushsal előadott duett, a Don’t Give Up.

Az 1992-es Us megjelenése után következett Gabriel első olyan turnéja, amely a hagyományos színpadképet megbontotta, és a látványos színpadi show – miként a korai Genesisnél – az énekes védjegyévé vált. Ezen a turnén a zenészek mellett állt egy telefonfülke és egy fa is, az énekes különböző szituációkba helyezve adta elő dalait, a színpad két végét pedig egy mozgójárda kötötte össze.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.