Lemez

Kétszeres keverés

Peter Gabriel: i/o

Kritika

Kevés gyümölcsözőbb szakítás volt a könnyűzene történetében, mint amikor 1975-ben Peter Gabriel kiszállt a Genesisből.

Bár sokan temetni kezdték a frontember nélkül maradt zenekart, a progresszív rockegyüttes néhány éven belül stadionokat megtöltő produkcióvá nőtte ki magát, sőt igazi popsztár lett a dobosból énekessé avanzsált Phil Collinsból, miközben Gabriel szintén sikeres szólókarrierbe kezdett.

A hetvenes években két, remek dalokkal teli, de még erősen útkereső nagylemezt adott ki, de zenei hazaérkezése az 1980-as harmadik albuma volt, amely jóval kísérletezőbb, mint a korábbiak. A mainstream rockzene ötlettelenségével elégedetlen énekes új inspirációkat keresett az afrikai zenében, erre példa a dél-afrikai apartheidellenes aktivista emlékére íródott Biko című dal. Gabriel negyedik, meglehetősen rideg hangulatú nagylemeze után nagyobb szünet következett, 1986-ban jelent meg első, immár címmel is ellátott anyaga, amely a legnagyobb szólósikere lett. A So legismertebb dalai az úttörő videóklippel kísért Sledgehammer, a funkot kicsavaró Big Time, illetve a Kate Bushsal előadott duett, a Don’t Give Up.

Az 1992-es Us megjelenése után következett Gabriel első olyan turnéja, amely a hagyományos színpadképet megbontotta, és a látványos színpadi show – miként a korai Genesisnél – az énekes védjegyévé vált. Ezen a turnén a zenészek mellett állt egy telefonfülke és egy fa is, az énekes különböző szituációkba helyezve adta elő dalait, a színpad két végét pedig egy mozgójárda kötötte össze.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.