Lemez

Kétszeres keverés

Peter Gabriel: i/o

Kritika

Kevés gyümölcsözőbb szakítás volt a könnyűzene történetében, mint amikor 1975-ben Peter Gabriel kiszállt a Genesisből.

Bár sokan temetni kezdték a frontember nélkül maradt zenekart, a progresszív rockegyüttes néhány éven belül stadionokat megtöltő produkcióvá nőtte ki magát, sőt igazi popsztár lett a dobosból énekessé avanzsált Phil Collinsból, miközben Gabriel szintén sikeres szólókarrierbe kezdett.

A hetvenes években két, remek dalokkal teli, de még erősen útkereső nagylemezt adott ki, de zenei hazaérkezése az 1980-as harmadik albuma volt, amely jóval kísérletezőbb, mint a korábbiak. A mainstream rockzene ötlettelenségével elégedetlen énekes új inspirációkat keresett az afrikai zenében, erre példa a dél-afrikai apartheidellenes aktivista emlékére íródott Biko című dal. Gabriel negyedik, meglehetősen rideg hangulatú nagylemeze után nagyobb szünet következett, 1986-ban jelent meg első, immár címmel is ellátott anyaga, amely a legnagyobb szólósikere lett. A So legismertebb dalai az úttörő videóklippel kísért Sledgehammer, a funkot kicsavaró Big Time, illetve a Kate Bushsal előadott duett, a Don’t Give Up.

Az 1992-es Us megjelenése után következett Gabriel első olyan turnéja, amely a hagyományos színpadképet megbontotta, és a látványos színpadi show – miként a korai Genesisnél – az énekes védjegyévé vált. Ezen a turnén a zenészek mellett állt egy telefonfülke és egy fa is, az énekes különböző szituációkba helyezve adta elő dalait, a színpad két végét pedig egy mozgójárda kötötte össze.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.