Színház

Kinyíltak tereink

Melancholy Rooms

Kritika

Hat szobabelső bukkan fel gyors egymásutánban a teljes sötétségből, később ezeket váltakozva látjuk majd. Vagy épp szinte végtelenítve suhannak el egymás után. Mire beleszédülnénk, megállítják a forgószínpad pörgését, rövid jelenet következik. Hamar vált a kép: mintha különálló kisfilmek peregnének. Másfél óra után eszmélünk rá: egyetlen, hosszúra nyúlt klipet láttunk.

Szobájukban egyedül vannak a szereplők: az unalmában állandóan vörösbort iszogató színésznő (Szirtes Ági és Pálmai Anna), a gardróbszobában egy üzletember (Takátsy Péter), a sivár lakásban a műtőssegéd (Lengyel Benjámin), a laboratóriumi vizsgálóban egy kísérleti majom (Dankó István), az intenzív osztályon a kedveséért aggódó fiatalember (Tasnádi Bence) és a kiállítótérben ücsörgő teremőr (Rezes Judit). Bár nincsenek bezárva, egyikük sem mozdul a helyéről. Mióta vannak ott? Meddig lehet ezt kibírni? Rendhagyó módon sem a rendező, sem a darab írója nincs feltüntetve, különös ez a nem kimondottan kísérletező kedvű Katonától. Az improvizációnak bőven teret adó próbafolyamatot orrontunk itt.

A kevéske történést ellenpontozza a színek gyors cserélődése, a zene pergése, de az egyik szobában az idő is látványosan rohan: váltakozik a színésznő fiatal és idősebb kori énje, ami kizökkent a tér-idő kontinuumból. Az ismétlődések keltette melankóliából viszont nem zökkenünk ki. A jelenetekbe kissé belebambulva bólogatunk a kifejezetten jó zenére, noha a szemünk előtt kapkodó egymásutánban drámai pillanatfelvételek villannak fel. Látjuk: a színésznő már nem élhet a színpad csillogásában, részegen és magányosan lép fel a négy fal között. Szirtes és Pálmai egymás ruhájába bújva formálják meg ugyanazt az alakot, de körü­löttük semmi nem változik. Amikor elénekelnek egy operettszámot, azt a többi szoba lakója fülhallgatóval a fején hallgatja – rezonálnak egymásra. Van, hogy mindnyájan ugyanazt a dalt éneklik: például, amikor gitárral a kezében az intenzíven várakozó férfi rákezd, valamennyien – a majmot is beleértve – dalra fakadnak. Magányosak. Hiányzik mindegyiküknek a szabadság. A magas, szikár Tasnádi idegenül hat a kis kórházi térben: ténfereg, vergődik, kínjában a szívhangot mutató műszer pittyegésébe ágyazza a hangszeréből előcsalt hangokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.