Szobájukban egyedül vannak a szereplők: az unalmában állandóan vörösbort iszogató színésznő (Szirtes Ági és Pálmai Anna), a gardróbszobában egy üzletember (Takátsy Péter), a sivár lakásban a műtőssegéd (Lengyel Benjámin), a laboratóriumi vizsgálóban egy kísérleti majom (Dankó István), az intenzív osztályon a kedveséért aggódó fiatalember (Tasnádi Bence) és a kiállítótérben ücsörgő teremőr (Rezes Judit). Bár nincsenek bezárva, egyikük sem mozdul a helyéről. Mióta vannak ott? Meddig lehet ezt kibírni? Rendhagyó módon sem a rendező, sem a darab írója nincs feltüntetve, különös ez a nem kimondottan kísérletező kedvű Katonától. Az improvizációnak bőven teret adó próbafolyamatot orrontunk itt.
A kevéske történést ellenpontozza a színek gyors cserélődése, a zene pergése, de az egyik szobában az idő is látványosan rohan: váltakozik a színésznő fiatal és idősebb kori énje, ami kizökkent a tér-idő kontinuumból. Az ismétlődések keltette melankóliából viszont nem zökkenünk ki. A jelenetekbe kissé belebambulva bólogatunk a kifejezetten jó zenére, noha a szemünk előtt kapkodó egymásutánban drámai pillanatfelvételek villannak fel. Látjuk: a színésznő már nem élhet a színpad csillogásában, részegen és magányosan lép fel a négy fal között. Szirtes és Pálmai egymás ruhájába bújva formálják meg ugyanazt az alakot, de körülöttük semmi nem változik. Amikor elénekelnek egy operettszámot, azt a többi szoba lakója fülhallgatóval a fején hallgatja – rezonálnak egymásra. Van, hogy mindnyájan ugyanazt a dalt éneklik: például, amikor gitárral a kezében az intenzíven várakozó férfi rákezd, valamennyien – a majmot is beleértve – dalra fakadnak. Magányosak. Hiányzik mindegyiküknek a szabadság. A magas, szikár Tasnádi idegenül hat a kis kórházi térben: ténfereg, vergődik, kínjában a szívhangot mutató műszer pittyegésébe ágyazza a hangszeréből előcsalt hangokat.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
