Rádió

A régi recept

Simonyi Balázs Kosztolányi-podcastje

Kritika

A spanyolviaszt, amitől egy irodalmi szövegen alapuló hangzó anyag élvezetessé válik, nemigen kell feltalálni, hiszen receptje nagyjából a rádiózással egyidős. Mégis: a kurrens kínálatot elnézve, a műsorkészítők (itt és ott) mintha elfeledkeztek volna róla. A hangjátékok fényes korának leáldoztával az „egy könyv – egy hang” hangoskönyv-koncepció mintha leradírozta volna a cizelláltabb műsorkészítést.

Nem véletlenül kelt tehát feltűnést egy-egy váratlanul előbukkanó, gondosan felépített és összetetten szórakoztató műsorszám. Pár éve még egy olyan produkció, mint Simonyi Balázs Kosztolányi-podcastje, az Alakok, csak­is egy nagy infrastruktúrával bíró rádiócsatornánál készülhetett volna el. De ma már a legjobb sportelemzéseket, a legtartalmasabb beszélgetéseket, a legrészletesebb politikai, kulturális, társadalmi, tudományos eszmefuttatásokat és vitákat a podcastszféra szállítja, még ha ezek sokszor nem túlságosan összetett műsorformákban öltenek is testet: egy mikrofon körül ül egy-két-három ember, és az ő megszólalásaiknak a minősége adja meg a műsor általános színvonalát is. A podcast előnye a rádióhoz képest a terjedelmi korlátlanságban és a könnyű újrahallgathatóságban rejlik. Na de, ha valaki hangjátékszerűen akar komoly színészi hozzáadott értékkel, kultúr- és irodalomtörténeti betétekkel megspékelve klasszikusnak mondható műveket feldolgozni, az mindjárt más tészta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Az örökmozgó

  • Molnár T. Eszter

A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.

Tokióban hazatalál

Álmos képű amerikai színész bolyong Tokió­ban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.

A juhász és a techno

Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).

Kísérleti színész

A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.

Aparegény PTSD-vel

Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.

Térbe írt emlékezet

A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.

Orbán ugyanazt mondta, amit Lázár mondott

A cigányság azért nem tud magasabb státusú és magasabb jövedelmet ígérő szakmákhoz hozzáférni, mert nem tudja, nem is tudhatja leküzdeni azokat a társadalmi hátrányokat, amelyeket most már 16 éve a Fidesz-kormányok tudatos politikája tart fenn és súlyosbít – az oktatásban, a büntetőpolitikában, a szociálpolitikában, a romákat segítő civil szervezetek marginalizálásában.