A rendező eddig is nagy kedvteléssel facsarta műfaji elvárásainkat és házasított elsőre összeférhetetlennek hitt zsánereket. A Tűnj el! egymás mellé erőltette a romantikus komédiát, a bizarr családi vígjátékot és a horrort, a Mi vérfagyasztó otthoni inváziós horrorként indul, majd az egész világ inváziójával zárul. Miközben pedig Peele eljátszik a zsánerekkel, nem mellékesen egy beteg társadalomról is beszél: a rasszizmus tovább mérgezi a decens, középosztálybeli otthonokat (is), az elnyomottak pedig előbb-utóbb bosszút állnak kizsákmányolóikon, és átveszik a hatalmat. A Nemhez képest Peele előző filmjei koncentráltabbak és egyértelműbbek voltak; itt szabadon burjánzik az értelmezési lehetőségek sora, ahogy a horror különböző alakváltozatai is (szabadon keveredve a sci-fivel és a westernnel).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
