Film

Négyből kettő

Életem a Rolling Stones-szal

Kritika

„De a banda játszik bélyeggel a hátán / Ezerszer megírták, hogy egyikük a sátán” – hasogatta a kulisszákat 42 évvel ezelőtt Földes László, a Hobo Blues Band Rolling Stones blues című számában, amelyet leginkább a hatvanas évek iránt érzett ködös nosztalgia hatott át, és távolról sem az aktualitások.

A Rolling Stones 1980-ban éppen a Bee Gees ihlette Emotional Rescue című számmal próbált a korszellem nyomába eredni, ami reménytelen vállalásnak tűnt; a nyolcvanas évek elején Jaggerék vénembereknek számítottak – negyven­évesen. De akik még ma is úgy vannak vele, hogy a hetvenes évek elején jelentek meg az utolsó „rendes” Rolling Stones-lemezek, minden bizonnyal elfelejtik, hogy éppen a nyolcvanas évek papagájos gondtalansága kellett ahhoz, hogy a Rolling Stones a show business egyik legértékesebb brandjévé váljon. A zenekar 1981–1982-es lemezbemutató turnéján született meg ugyanis a stadionrock mint szórakoztatóipari vállalkozás, bár akkor még senki nem gondolta, hogy még negyven év múltán is a Rolling Stones lesz a címerállata.

A zenekar legújabb kerek évfordulója alkalmából nemcsak újabb turné indult Sixty címmel, de dokumentumsorozat is készült, pontosabban négy portréfilm a Stones négy tagjáról, négy különböző rendező (Sam Anthony, James Giles, Oliver Murray, Clare Tavernor) munkájaként. Az alkotók koncepciója az volt, hogy beszélő fejként csak a zenekar tagjait mutatják, míg a megszólaló barátoknak, zenésztársaknak, kollégáknak (Tina Turnertől Slashig, Lars Ulrichtól Sheryl Crowig széles a kínálat) csak a hangját hallani archív bejátszások között. „Hagyjuk a kliséket” – mondja Jagger a róla szóló első rész legelején, ami elég reménytelen vállalkozásnak tűnik. És nem is tudunk meg többet a Rolling Stones múltjáról. Van benne egy kis Brian Jones, egy kis Altamont, sok kábítószer, de semmi új, vagy olyan, ami negatív színben tüntetné fel a zenekart. Az viszont sokaknak okozhat meglepetést, hogy Jagger nem csak a zenekar arcának tartja magát, de az eszének is, amit sikerül is hiteles „adatokkal” is alátámasztania. Ki gondolná, hogy a színpadkép megtervezésének a leg­apróbb részleteit is figyelemmel kíséri, és hogy nincs olyan pénzügyi döntés, amelyiknél ne az övé lenne az utolsó szó.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.