Könyv

Nem hallgatnak

Szerhij Zsadan: Harkiv Hotel

Kritika

A magyar olvasó számára sem ismeretlen az ukrán Szerhij Zsadan, hiszen két regénye, a 2004-es Depeche Mode és a 2010-es Vorosilovgrád is megjelent magyarul (2010-ben és 2012-ben, mindkettő Körner Gábor fordításában). A hazájában költőként, rocksztárként és politikai aktivistaként is közismert alkotó új kötetének megjelenése mégis a felfedezés (esetleg újrafelfedezés) erejével hathat, és nem csupán azért, mert ezúttal lírai műveiből kapunk egy karcsúságában is sokrétű ízelítőt. 

Az, hogy Zsadan két regénye után tíz évig nem jelent meg tőle semmi mifelénk, s a két – egyébként főmű-értékű – munkája sem szakította át a befelé forduló irodalmi érzékelésünk burkát, alighanem a kortárs magyar szcéna, és egyben a magyar kulturális hagyomány szomorú sivárságát is megmutatja. A regionális tájékozódás hiánya, a kapcsolatépítési kísérletek sporadikus volta, a szomszédos kultúrák lesajnálása olyan tradíció, amelytől nem sikerült eltávolodnunk az utóbbi két-három évtizedben sem, sőt olykor mintha úgy tűnne, még inkább felerősödtek a bezárkózási tendenciák, és ezzel együtt persze nőtt a szeparációs szorongásunk is. Az, hogy Zsadan költészete, illetve annak egy szelete hozzáférhetővé vált mégis, az a fordító, Vonnák Diána hosszú ideje kitartó eltökéltsége mellett alighanem a tavaly februárban kirobbant totális háborúnak is betudható.

Egy háború – főképp egy olyan kegyetlen, totális, pusztító háború, amilyet az oroszok indítottak tavaly tél végén – sok mindent képes felülírni, rettenetesen rövid idő alatt. Az irodalomhoz és az egyes irodalmi művekhez való viszonyunkat, a nyelvbe, a szavakba vetett hitünket mindenképpen. Habár a válogatás verseinek jelentős része, a kötet első nagyobb fejezete a szerző 1995 és 2013 között írt szövegeit tartalmazza, s a második nagy rész is bezárul 2022 előtt (csupán három vers szerepel a kötet végén az orosz invázió idejéről), az egész anyag, azaz Zsadan teljes magyarul olvasható lírai munkássága ma háborús költészetnek tűnik. Ez, akárhonnan nézzük is, megdöbbentő, és nyilván elkeserítő is. Rámutat a mai olvasó nézőpontjának kiszolgáltatottságára is (hiszen elvileg tudnunk kéne különbséget tenni a versek keletkezési ideje, és olvasásuk pillanata között), illetve a zsadani líráról, s talán az ukrán költészet hagyományának tágabb kontextusáról is meglehetősen sötét olvasatot ad. A Zsadan által megidézett történelmi és líratörténeti elemek kétségtelenül a permanens erőszakosság és folyamatos életveszély emlékeivel terhesek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Kaland a Botondok házában

Amikor megláttuk szegény doktor Szabót Szentkirályi Alexandra csomagtartójába gyömöszölve, kifacsart végtagokkal, az első reakciónk, mint minden rendes embernek, a segíteni akarás volt. Szabadítsuk ki doktor Szabót menten! – buzgott fel mindannyiónkban a tettvágy. Igen ám, de hogyan?

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Az új Közel-Kelet

A Hamász és a Hezbollah után Izrael utolsó nagy ellenfelét is katonai eszközökkel kényszerítené térdre. Az iráni nukleáris ambíciók jövőjén túl immár a teheráni rendszer fennmaradása is kérdéses.