Könyv

Nem hallgatnak

Szerhij Zsadan: Harkiv Hotel

Kritika

A magyar olvasó számára sem ismeretlen az ukrán Szerhij Zsadan, hiszen két regénye, a 2004-es Depeche Mode és a 2010-es Vorosilovgrád is megjelent magyarul (2010-ben és 2012-ben, mindkettő Körner Gábor fordításában). A hazájában költőként, rocksztárként és politikai aktivistaként is közismert alkotó új kötetének megjelenése mégis a felfedezés (esetleg újrafelfedezés) erejével hathat, és nem csupán azért, mert ezúttal lírai műveiből kapunk egy karcsúságában is sokrétű ízelítőt. 

Az, hogy Zsadan két regénye után tíz évig nem jelent meg tőle semmi mifelénk, s a két – egyébként főmű-értékű – munkája sem szakította át a befelé forduló irodalmi érzékelésünk burkát, alighanem a kortárs magyar szcéna, és egyben a magyar kulturális hagyomány szomorú sivárságát is megmutatja. A regionális tájékozódás hiánya, a kapcsolatépítési kísérletek sporadikus volta, a szomszédos kultúrák lesajnálása olyan tradíció, amelytől nem sikerült eltávolodnunk az utóbbi két-három évtizedben sem, sőt olykor mintha úgy tűnne, még inkább felerősödtek a bezárkózási tendenciák, és ezzel együtt persze nőtt a szeparációs szorongásunk is. Az, hogy Zsadan költészete, illetve annak egy szelete hozzáférhetővé vált mégis, az a fordító, Vonnák Diána hosszú ideje kitartó eltökéltsége mellett alighanem a tavaly februárban kirobbant totális háborúnak is betudható.

Egy háború – főképp egy olyan kegyetlen, totális, pusztító háború, amilyet az oroszok indítottak tavaly tél végén – sok mindent képes felülírni, rettenetesen rövid idő alatt. Az irodalomhoz és az egyes irodalmi művekhez való viszonyunkat, a nyelvbe, a szavakba vetett hitünket mindenképpen. Habár a válogatás verseinek jelentős része, a kötet első nagyobb fejezete a szerző 1995 és 2013 között írt szövegeit tartalmazza, s a második nagy rész is bezárul 2022 előtt (csupán három vers szerepel a kötet végén az orosz invázió idejéről), az egész anyag, azaz Zsadan teljes magyarul olvasható lírai munkássága ma háborús költészetnek tűnik. Ez, akárhonnan nézzük is, megdöbbentő, és nyilván elkeserítő is. Rámutat a mai olvasó nézőpontjának kiszolgáltatottságára is (hiszen elvileg tudnunk kéne különbséget tenni a versek keletkezési ideje, és olvasásuk pillanata között), illetve a zsadani líráról, s talán az ukrán költészet hagyományának tágabb kontextusáról is meglehetősen sötét olvasatot ad. A Zsadan által megidézett történelmi és líratörténeti elemek kétségtelenül a permanens erőszakosság és folyamatos életveszély emlékeivel terhesek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?