Film

Humanista mondanivaló

Patricia Font: A tanár, aki a tengert ígérte

  • 2025. február 19.

Kritika

Antoni Benaiges a spanyol polgárháború mártírja. Nem a harcokban esett el.

Több százezer embert végeztek ki az egymással szemben álló felek (a Franco vezette fasiszta falangisták lényegesen többet, mint a baloldali köztársaságiak, de azért őket se kellett biztatni), zömüket azért, mert (igazoltan vagy vélhetőleg) nem úgy gondolkoztak, mint a gyilkosaik. Még manapság is tárnak fel tömegsírokat, és próbálják azonosítani az áldozatokat.

Ez a kegyeletteljes, jó szándékú film is egy ilyen eseménnyel indít. Telefonhívást kap egy fiatalasszony: lehet, hogy megtalálták a dédapját egy Barcelonától 500 kilométerre lévő tömegsírban. Tessék? A már beszédképtelen nagypapát idősotthonban ápolják, de az anya miért nem beszélt erről soha? És miért akarja őt lebeszélni az utazásról? Megvan tehát a generációkon átívelő – és a társadalmilag is értelmezendő – mintázat: a dédapa, akivel megtörtént, a nagypapa, aki nem beszélt róla, az anya, aki hárít („továbblépne” úgymond), és a lány, akinek belső igénye van a dolgok tisztázására. Elutazik hát nagyapja gyermekkorának helyszínére, hogy összerakja a széthullott mozaikot.

A katalán Antoni Benaigest a köztársasági időkben rendelik a kasztíliai faluba, s az első dolga levenni a keresztet az osztályterem faláról. A gyerekek lelkesednek a sosem látott (még ma is kreatívnak ható) pedagógiai módszereket bevezető tanárért, aki arról írat fogalmazást, hogy milyennek képzelik tanítványai a sosem látott tengert. Először a rossz arcú plébános megy kérdőre vonni a tanárt, azután ráhívják a tanfelügyelőséget, de a kekeckedni érkező hivatalnok döbbenten konstatálja, hogy nem csak számolni, írni, olvasni tudnak tökéletesen a 200 fős település elemi iskolájában, de használják is ezt a tudást. Ez a legnagyobb baj: egy paraszt csak ne kezdjen gondolkodni! Ezért kell végezni vele már a Franco-puccs első napjaiban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”