Film

Humanista mondanivaló

Patricia Font: A tanár, aki a tengert ígérte

  • 2025. február 19.

Kritika

Antoni Benaiges a spanyol polgárháború mártírja. Nem a harcokban esett el.

Több százezer embert végeztek ki az egymással szemben álló felek (a Franco vezette fasiszta falangisták lényegesen többet, mint a baloldali köztársaságiak, de azért őket se kellett biztatni), zömüket azért, mert (igazoltan vagy vélhetőleg) nem úgy gondolkoztak, mint a gyilkosaik. Még manapság is tárnak fel tömegsírokat, és próbálják azonosítani az áldozatokat.

Ez a kegyeletteljes, jó szándékú film is egy ilyen eseménnyel indít. Telefonhívást kap egy fiatalasszony: lehet, hogy megtalálták a dédapját egy Barcelonától 500 kilométerre lévő tömegsírban. Tessék? A már beszédképtelen nagypapát idősotthonban ápolják, de az anya miért nem beszélt erről soha? És miért akarja őt lebeszélni az utazásról? Megvan tehát a generációkon átívelő – és a társadalmilag is értelmezendő – mintázat: a dédapa, akivel megtörtént, a nagypapa, aki nem beszélt róla, az anya, aki hárít („továbblépne” úgymond), és a lány, akinek belső igénye van a dolgok tisztázására. Elutazik hát nagyapja gyermekkorának helyszínére, hogy összerakja a széthullott mozaikot.

A katalán Antoni Benaigest a köztársasági időkben rendelik a kasztíliai faluba, s az első dolga levenni a keresztet az osztályterem faláról. A gyerekek lelkesednek a sosem látott (még ma is kreatívnak ható) pedagógiai módszereket bevezető tanárért, aki arról írat fogalmazást, hogy milyennek képzelik tanítványai a sosem látott tengert. Először a rossz arcú plébános megy kérdőre vonni a tanárt, azután ráhívják a tanfelügyelőséget, de a kekeckedni érkező hivatalnok döbbenten konstatálja, hogy nem csak számolni, írni, olvasni tudnak tökéletesen a 200 fős település elemi iskolájában, de használják is ezt a tudást. Ez a legnagyobb baj: egy paraszt csak ne kezdjen gondolkodni! Ezért kell végezni vele már a Franco-puccs első napjaiban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.