Film

Humanista mondanivaló

Patricia Font: A tanár, aki a tengert ígérte

  • 2025. február 19.

Kritika

Antoni Benaiges a spanyol polgárháború mártírja. Nem a harcokban esett el.

Több százezer embert végeztek ki az egymással szemben álló felek (a Franco vezette fasiszta falangisták lényegesen többet, mint a baloldali köztársaságiak, de azért őket se kellett biztatni), zömüket azért, mert (igazoltan vagy vélhetőleg) nem úgy gondolkoztak, mint a gyilkosaik. Még manapság is tárnak fel tömegsírokat, és próbálják azonosítani az áldozatokat.

Ez a kegyeletteljes, jó szándékú film is egy ilyen eseménnyel indít. Telefonhívást kap egy fiatalasszony: lehet, hogy megtalálták a dédapját egy Barcelonától 500 kilométerre lévő tömegsírban. Tessék? A már beszédképtelen nagypapát idősotthonban ápolják, de az anya miért nem beszélt erről soha? És miért akarja őt lebeszélni az utazásról? Megvan tehát a generációkon átívelő – és a társadalmilag is értelmezendő – mintázat: a dédapa, akivel megtörtént, a nagypapa, aki nem beszélt róla, az anya, aki hárít („továbblépne” úgymond), és a lány, akinek belső igénye van a dolgok tisztázására. Elutazik hát nagyapja gyermekkorának helyszínére, hogy összerakja a széthullott mozaikot.

A katalán Antoni Benaigest a köztársasági időkben rendelik a kasztíliai faluba, s az első dolga levenni a keresztet az osztályterem faláról. A gyerekek lelkesednek a sosem látott (még ma is kreatívnak ható) pedagógiai módszereket bevezető tanárért, aki arról írat fogalmazást, hogy milyennek képzelik tanítványai a sosem látott tengert. Először a rossz arcú plébános megy kérdőre vonni a tanárt, azután ráhívják a tanfelügyelőséget, de a kekeckedni érkező hivatalnok döbbenten konstatálja, hogy nem csak számolni, írni, olvasni tudnak tökéletesen a 200 fős település elemi iskolájában, de használják is ezt a tudást. Ez a legnagyobb baj: egy paraszt csak ne kezdjen gondolkodni! Ezért kell végezni vele már a Franco-puccs első napjaiban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.