Tévésorozat

Nevét s hevét

Az agyafúrt vagány

  • - turcsányi -
  • 2024. január 24.

Kritika

Charles Dickenst a televízió szereti a legjobban. Úgy általában minden mozgókép odavan érte, de a televízió mindennél és mindenkinél inkább.

Az már nem is számít tisztességes évnek, ha nem születik tucatnyi – nemzetközi érdeklődésre bazírozott – adaptáció nevezett számos művének valamelyikéből. E szempontból a tavalyi – szemben a korábbiakkal, kivált a húszas évek legelejével vagy a 200. évforduló körüli időkkel – igencsak szűk esztendőnek bizonyult, alig négy-öt adaptációt híreltek a szakfórumok… Amikor e nagy szeretés okait keressük, kézenfekvő dolgok jönnek szembe, hiszen például nincs is nagyobb látványosság (egyszersmind divat) egy ideje a kora viktoriánus időszak londoni lepujának televíziós ábrázolatánál. Ám az is jó okkal vethető fel, hogy Dickens kora praxisának megfelelően folytatásokban publikálta a regényeit a lapokban, ilyenformán az olyan huncutságok, mint az epizódok végén elhelyezett horog úgyszólván a napi ügymenet részét jelentette neki, ami nyilván nagy ajándék egy tévészériának is. De az sem szentségtörés, ha megjegyezzük, hogy ennek a metódusnak köszönhető az is, hogy a majsztró regényei szinte kivétel nélkül jócskán túl vannak írva. Leadta, és fáradt a kasszához, s közben a következő lapszámra gondolt erősen, így távolról sem túlzás vagy csoda, hogy mondjuk, a Közös barátunk egy példányával simán agyon lehet csapni egyszerre két-három vérszomjas jetit. Az ilyes holmiknak pedig áldás a mozgókép, a szó elszáll, a lényeg ott marad a monitoron.

A BBC 1994-ben, a Martin Chuzzlewittel elkezdett és a regényként befejezetlen Edwin Drood rejtélyével 2012-ben lezárt, kilenc művet felölelő vállalkozása kétségkívül a televí­zió­zás aranylapjaira tartozik. Ha ennek darabjai közül a Kis Dorritból, a Pusztaház örököseiből vagy a Szép reményekből forgatott minisorozatokra azt mondjuk, hogy csak az eredeti művekkel összevethető televíziós remekművek, aligha tévedünk. Remekművek, amelyek a brit színjátszás (Shakespeare hazája; na, de ezek után?) legjelentősebb erőinek szolgáltak rangjukhoz és talentumukhoz méltó szerepekkel. Jobb, ha bele sem megyünk, pedig bele kéne, hiszen e mostani sorozat, amelynek apropóján mindezt felhoztuk, szintén nagyon sokat bíz a színészeire. S nagyon hálás is nekik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.