Koncert

Norvég alap

Mayhem

  • - minek -
  • 2022. május 11.

Kritika

Volt egyszer egy Norvégia csupa jóravaló polgárral, meg néhány zűrös hátterű fiatallal, utóbbiaknak fura vízióik voltak a világról és meglehetősen extrém elképzeléseik arról, miben rejlik a zenei szépség (sokszor pont a rútságban).

A sokak számára izgalmas, sőt némileg romantikus, mások számára leginkább destruktív és erőszakos múlt csak egy újabb izgalmas, ambivalenciával teli motívum a norvég black metal történetében. Meglehetősen furcsa lenne holmi klasszicizálódásról beszélni az olyan zenekarok esetében, mint a Mayhem, mert az egész (idővel fontos norvég kulturális exportcikké avanzsált) mozgalom legfontosabb képviselőjeként már a neve (az „igazi” Mayhem) is márkavédjegy, de ahogy budapesti koncertjük is tanúsította, a megszólalásuk még mindig elsöprő, a produkció mit sem veszített éléből, erejéből és radikalitásából.

A mostani fellépés esetében ráadásul a járvány miatti (többszörös) késésnek is volt jelentősége. Az eredeti időpont még a 2019-es, a kritikák által többnyire ünnepelt, a korai klasszikusokhoz hasonlított Daemon album bemutató turnéjának egy állomása lett volna, de a program azóta erősen átalakult, sokkal erőteljesebben nyúltak vissza a korai dolgaikhoz, mint az 1994-es De Mysteriis Dom Sathanas album – annál is inkább, mert ez volt az első olyan lemezük, amelyet mostani felállásukban is első számú énekesük, Csihar Attila énekelt fel. Esetében az „éneklés” magában semleges fogalma képtelen megragadni a valódi vokális teljesítményt. Csihar a színpadon is tökéletesen ura a hangjának, amelynek tónusa folyamatosan változik a black metalban kötelező gyakorlatnak számító károgástól a torokéneklésen, hörgésen át a csaknem melodikus (operai tónusokat sem nélkülöző) hangképzésig, mindig a konkrét szituáció, a számok dramaturgiája által megkívánt módon. Ráadásul rendkívül szuggesztív színpadi jelenség, önmagában is jól kidolgozott színpadi koreográfiával, festett maszkkal, kosztümmel és speciális kiegészítőkkel (kettős csontkereszt, koponya), megjelenését tekintve úgy néz ki, mint egy frissen exhumált múmia (aki valaha áldozópap volt a Sátán templomában). Hangja úgyszólván az egyik hangszeres szólam a zenekarban, ami tökéletes egységben szárnyal együtt a gitárok örvénylésével és a Mayhem hagyományosan virtuóz dobhangzásával.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.