Koncert

Norvég alap

Mayhem

  • - minek -
  • 2022. május 11.

Kritika

Volt egyszer egy Norvégia csupa jóravaló polgárral, meg néhány zűrös hátterű fiatallal, utóbbiaknak fura vízióik voltak a világról és meglehetősen extrém elképzeléseik arról, miben rejlik a zenei szépség (sokszor pont a rútságban).

A sokak számára izgalmas, sőt némileg romantikus, mások számára leginkább destruktív és erőszakos múlt csak egy újabb izgalmas, ambivalenciával teli motívum a norvég black metal történetében. Meglehetősen furcsa lenne holmi klasszicizálódásról beszélni az olyan zenekarok esetében, mint a Mayhem, mert az egész (idővel fontos norvég kulturális exportcikké avanzsált) mozgalom legfontosabb képviselőjeként már a neve (az „igazi” Mayhem) is márkavédjegy, de ahogy budapesti koncertjük is tanúsította, a megszólalásuk még mindig elsöprő, a produkció mit sem veszített éléből, erejéből és radikalitásából.

A mostani fellépés esetében ráadásul a járvány miatti (többszörös) késésnek is volt jelentősége. Az eredeti időpont még a 2019-es, a kritikák által többnyire ünnepelt, a korai klasszikusokhoz hasonlított Daemon album bemutató turnéjának egy állomása lett volna, de a program azóta erősen átalakult, sokkal erőteljesebben nyúltak vissza a korai dolgaikhoz, mint az 1994-es De Mysteriis Dom Sathanas album – annál is inkább, mert ez volt az első olyan lemezük, amelyet mostani felállásukban is első számú énekesük, Csihar Attila énekelt fel. Esetében az „éneklés” magában semleges fogalma képtelen megragadni a valódi vokális teljesítményt. Csihar a színpadon is tökéletesen ura a hangjának, amelynek tónusa folyamatosan változik a black metalban kötelező gyakorlatnak számító károgástól a torokéneklésen, hörgésen át a csaknem melodikus (operai tónusokat sem nélkülöző) hangképzésig, mindig a konkrét szituáció, a számok dramaturgiája által megkívánt módon. Ráadásul rendkívül szuggesztív színpadi jelenség, önmagában is jól kidolgozott színpadi koreográfiával, festett maszkkal, kosztümmel és speciális kiegészítőkkel (kettős csontkereszt, koponya), megjelenését tekintve úgy néz ki, mint egy frissen exhumált múmia (aki valaha áldozópap volt a Sátán templomában). Hangja úgyszólván az egyik hangszeres szólam a zenekarban, ami tökéletes egységben szárnyal együtt a gitárok örvénylésével és a Mayhem hagyományosan virtuóz dobhangzásával.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.