Könyv

Nyíltan és aktívan

NEM egyenlő – nemi alapú egyenlőtlenségek Magyarországon

Kritika

A gender studies iránt érdeklődő hazai olvasók már több mint tíz éve követhetik a tudományterület témáit és eredményeit a TNTeF – Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóiratból. Sorra születnek monográfiák is, de átfogóbb tanulmánykötet (magyar nyelven), főleg az utóbbi időszakban, viszonylag kevés jelent meg. Ezért is örvendetes, hogy új tétellel gazdagodott a magyar gendertanulmányok szakirodalma.

Annak ellenére, hogy a központi politika évek óta üldözi a társadalmi nemek tudományát, a jelen kötet – talán kompenzációképpen, vagy puszta figyelmetlenségből? – az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapjának a támogatásával jelent meg.

A kötet három részre oszlik, amelyek a nemi szocializációt, a nők elleni erőszak kultúráját, illetve a férfiak nemi szerepeit állítják a középpontba. Kengyel Gabriella pszichológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pszichológia Intézetének munkatársa a PPKE és az ELTE oktatóinak, valamint PhD-hallgatóinak a tanulmányaiból válogatott. (Többnyire pszichológusoktól, kivéve Gregor Anikó és Virágh Enikő szociológusokat.)

A nyitás rendkívül erős: Pálfi Flóra és Kovács Mónika írása a feminista identitás kialakulásáról részletesen tárgyalja a nemek egyenlőtlen társadalmi helyzetével való lehetséges megküzdési stratégiákat, és azt, hogy mindez hogyan függ össze az identitásunkkal. A szerzők Magyarországon élő feminista aktivistákkal készítettek interjúkat, akik vagy úgy lettek feministák, hogy tradicionális családban felnőve megelégelték a családi szereposztás igazságtalanságait, vagy pedig úgy, hogy felismerték, az ő liberális hátországukból hozott értékek a társadalom egészében nem érvényesülnek. Minden találkozás a feminizmussal növeli a nyíltan vállalt feminista identitás kialakulásának esélyét, ami erősen összefügg a nemi egyenlőségért való aktív kiállással is. A tanulmány, illetve a benne idézett számos megszólalás alkalmat ad az olvasónak arra, hogy a saját nemi szocializációját, feminizmusának kialakulását (illetve a neméhez, a társadalmi nemi szerepekhez és a feminizmushoz való viszonyulását) új szempontok szerint is átgondolja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.