A látogatás (2022) az a fajta film, amely egyszer is sok: lassan végignézni, ahogy a holland ragadozó házaspár játszik az étellel (a magukat halálba udvariaskodó dánok, Bjørn és Louise) és lassanként magának a civilizációnak a szövetét bontják le, nem gyenge idegzetűeknek való. Persze a perverz komédia csírája is megvolt a történetben; hajmeresztő, de mégsem teljesen életszerűtlen szituációk sorában bomlott ki, hogyan oltja ki az életösztönt a túlzott jólneveltség és konfliktuskerülés. A sztori külön bája, hogy a barbárság Európa szívében, derék, istenfélő európaiak között szabadul el, miközben a dánok és hollandok között tátongó kulturális szakadék komikusan kiszélesedik.
Az amerikai változatban James Watkins megőrzi az alapvető formulát, de kissé áthelyezi a hangsúlyokat, ami elvesz az eredeti kaján sötétségéből, de mélységet is kölcsönöz hőseinek. A kissé karót nyelt amerikai házaspár Ben (Scoot McNairy) és Louise (Mackenzie Davis) egy toszkán nyaraláson ismerkednek meg a felszabadult Paddyvel (James McAvoy) és Ciarával (Aisling Franciosi). Bár fiuk rendellenesen félénknek tűnik, ez nem szegi kedvüket, és olyan éhesen habzsolják az élet örömeit, hogy az egészen megszédíti a zsibbadt jenkiket. Kis habozás után el is fogadják meghívásukat vidéki házikójukba, valahová a ködös Albionba.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
