Színház

Prüntyögés és pátosz

Neptun Brigád: Kánon

Kritika

Egyre több a kortárs magyar dráma, legalábbis a függetleneknél és a budapesti main­stream színházak stúdiói­ban, és egyre látványosabb az a tendencia, hogy a szerzők, dramaturgok, rendezők a színház, és nem az irodalom felől érkeznek (ami nem jelenti azt, hogy adott esetben a darabjaik ne lehetnének esztétikailag is értékesek). Ez a pezsgés jót tesz a szcénának: kitermel egyfajta eszköztárat, módszertant, és hosszú távon a középszer színvonalát is emelheti.

Ezeknek az új szövegeknek a tekintélyes része közéleti témákkal foglalkozik, beágyazódik a mai magyar hétköznapokba, és különösebb formai bravúrok vagy a színházi nyelvet megújító megoldások nélkül, realisztikusan kerül színpadra. Az előadások így leginkább az egyéni élmények közösként való felismerésének terepeként, társadalmi fórumként működnek, bizonyos mértékig még akkor is, ha egyébként nem nyitnak a nézők felé. Ebbe a vonulatba illeszkedik ez a produkció is; a szöveget, a látványt és a rendezést is a színházi alkotóként tevékeny Kovács Dániel Ambrus jegyzi.

A darab egy kis zempléni faluban játszódik (ez is igen divatos tendencia, vidékről szóló előadásokat nézni a fővárosban), és a művelődésszervezés kusza, kicsinyességektől és nagyzolásoktól zaklatott világába nyújt bepillantást. A csoda folytán független és nem NER-es polgármesterrel rendelkező falu a maga módján, a saját mazsorettcsoportja és nyugdíjas kórusa felléptetésével szervezne fesztivált egy, az erdejében magasodó sziklához és forráshoz kötődő legenda köré (és nem mellesleg az ünnepségre kapott pályázati pénzből fel is újítana ezt-azt). Ám egyszer csak megjelenik egy titokzatos, természetesen budapesti idegen, aki eleinte csak utalgat arra, hogy a helyiek esetleg rosszul értelmezik és helytelenül ünneplik a legendát, míg a végén egy egész lovas színházat szabadít rá a falura Árpád-kori rockoratóriummal, mobilistállóval, az erdőben felépítendő, százfős nézőtérrel és persze frissiben alapított káeftékkel együtt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.