ŐSZI PROGRAMAJÁNLÓ - Kiállítás

Komolyra fordítva

A cukiság faktor

Kritika

Noha a kiállítás szervezőinek állítása szerint „a cukiság jegyei Japánban az Edo korszak (17–19. század) idején jelentek meg először festményeken és nyomatokon”, egyértelműnek tűnik, hogy e jegyek sokkal régebbről és nem kizárólag a Távol-Keletről eredeztethetők.

Ahogy egészen mostanáig az is egyértelműnek tűnt, hogy kétféle ember létezik: az egyiknek már a „cuki” szó használata is szinte fizikai fájdalmat okoz, a másik viszont teljesen odavan mindenért, amire ráhúzható: azaz rajong a kizárólag az érzékekre ható, idealizált ábrázolásokért, amelyeket sokszor inkább a giccses jelzővel illetnénk. A maga módján cukiságnak tekinthető a kerti törpe és a gombolyaggal játszó macskapár vagy a porcelán őzike is, de talán a barlangrajzok közt is találni cuki bölényeket.

Az sem újdonság, hogy a giccs belopakodott a neves képzőművészeti kiállítóhelyekre is, és nem is csak történelmi okokból. A Ludwig Múzeum új kiállításán azonban nem erről van szó, sőt a cuki itt immár nem is melléknév és jelző, hanem a cukiság itt maga a kiállítás tárgya. Egy olyan új keletű főnévről beszélnek, amely az internetnek köszönheti hazai megjelenését, A magyar nyelv értelmező szótárában még nem is található meg ez a szó. De ahogy a kiállításon is olvasható: „Mivel a cuki képek fogyasztásának az internet a legfőbb terepe, a cukiesztétika és az internet egymásra utalva, egymást táplálva és erősítve jelennek meg.”

Logikus, de nem törvényszerű, hogy A cukiság faktor című kiállítás rendezői Japánban találták meg a kályhát. Az a fékezhetetlen túlhabzás és kritikátlan rajongás a különféle rajzolt vagy legyártott lények iránt, ami különösen a hetvenes évektől uralja a japán közízlést, valóban jó kiindulásnak tűnik, mégis meglehetősen önkényes. Elsőre rögtön beugrik, hogy Amerikában és Nyugat-Európában már az ötvenes években túlcsordult a Walt Disney-dömping, amelyből tíz évvel később már Magyarországra is ráömlött egy jelentős dózis, hála a matricakészítő és fröccsöntő kisiparosoknak, illetve az ezzel kereskedő maszek trafikosoknak. Mindezt azért kell kiemelni, mert a kiállítás feltételezett célja – miként hat a cukiságkultusz a kortárs képzőművészetre? – nem új keletű probléma, a koncepció Andy Warhol vagy Roy Lichtenstein Miki egereit juttatja az eszünkbe azonmód.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”