Kiállítás

Szittya kűr

Igor & Ivan Buharov: Minket anarchistákat nem nyugtalanítanak morálgiliszták

Kritika

A szerzőpáros kiállításának középpontjában, egész pontosan filmes és installációs mátrixának fókuszában a nemzetközi avantgárd egyik különös, sokoldalú és beskatulyázhatatlan figurája, Szittya Emil áll.

„Szittya vagyok, felmenőim között van kéjgyilkos és kalóz, apám deklasszált sváb nemes, aki az 1848-as forradalom iránti elkötelezettségből magyarosított”, írta magáról, miközben Schenk Adolf néven született egy magyar nyelvű, szegény zsidó családban. Mindössze négy osztályt végzett, majd 14 évesen csavarogni indult. Az így töltött évek alatt kipróbálta a koldulást, az éhezést, a szélhámoskodást. Élményeiből és tapasztalataiból előbb megírta a csavargók útmutatóját, majd 1929-ben a nemzetközi csavargószervezet stuttgarti kongresszusán kiérdemelte a Csavargók Testvériségének második rendfokozatát, a szalonnavadász címet.

A kóborlás aktív évtizedei alatt öt országban járt, megtanult németül és franciául, s valahogy mindig ott volt, ahol történt valami: az asconai anarchista művésztelepen, Zürichben a dadaista Cabaret Voltaire alapításánál. Folyóiratokat szerkesztett, könyveket és művészettörténeti tanulmányokat írt, és szinte mindenkit ismert, Lenint és Trockijt, Hugo Ballt és Tristan Tzarát, Chagallt, Stravinskyt és Erik Satie-t. Könyvet írt az öngyilkosságról és a homoszexualitásról, de rajzolt és festett is. 1918-ban ügynökvádak érték („kémnek és imposztornak mondanak”), a második világháború alatt Hitler-ellenes folyóiratot adott ki, s megírta a kiállításon is kiemelt két könyvét, az 1923-as Furcsaságok kabinetjét és a halála után megjelent 82 álom a második világháború alatt (1939–1945) című munkát.

Kassák és Szittya 1909-ben találkoztak. Közel egyidősek voltak, de Szittya volt a tapasztaltabb; csavargásaik során bevezette Kassákot a művészetbe. Az egyszerre vonzó és taszító kapcsolatról Kassák két műben is megemlékezik (A ló meghal…, Egy ember élete – Csavargások fejezet), Szittya pedig a Furcsaságok kabinetjében szán néhány pikírt mondatot a „rossz költőnek”. Viszonyuk a húszas években romlott meg, pedig Szittya pénzt is szerzett Kassák Tett című kiadványára, s feltehetően volt egy kisebb liezonja a költő húgával, Újvári Erzsivel is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.