Kiállítás

Szittya kűr

Igor & Ivan Buharov: Minket anarchistákat nem nyugtalanítanak morálgiliszták

Kritika

A szerzőpáros kiállításának középpontjában, egész pontosan filmes és installációs mátrixának fókuszában a nemzetközi avantgárd egyik különös, sokoldalú és beskatulyázhatatlan figurája, Szittya Emil áll.

„Szittya vagyok, felmenőim között van kéjgyilkos és kalóz, apám deklasszált sváb nemes, aki az 1848-as forradalom iránti elkötelezettségből magyarosított”, írta magáról, miközben Schenk Adolf néven született egy magyar nyelvű, szegény zsidó családban. Mindössze négy osztályt végzett, majd 14 évesen csavarogni indult. Az így töltött évek alatt kipróbálta a koldulást, az éhezést, a szélhámoskodást. Élményeiből és tapasztalataiból előbb megírta a csavargók útmutatóját, majd 1929-ben a nemzetközi csavargószervezet stuttgarti kongresszusán kiérdemelte a Csavargók Testvériségének második rendfokozatát, a szalonnavadász címet.

A kóborlás aktív évtizedei alatt öt országban járt, megtanult németül és franciául, s valahogy mindig ott volt, ahol történt valami: az asconai anarchista művésztelepen, Zürichben a dadaista Cabaret Voltaire alapításánál. Folyóiratokat szerkesztett, könyveket és művészettörténeti tanulmányokat írt, és szinte mindenkit ismert, Lenint és Trockijt, Hugo Ballt és Tristan Tzarát, Chagallt, Stravinskyt és Erik Satie-t. Könyvet írt az öngyilkosságról és a homoszexualitásról, de rajzolt és festett is. 1918-ban ügynökvádak érték („kémnek és imposztornak mondanak”), a második világháború alatt Hitler-ellenes folyóiratot adott ki, s megírta a kiállításon is kiemelt két könyvét, az 1923-as Furcsaságok kabinetjét és a halála után megjelent 82 álom a második világháború alatt (1939–1945) című munkát.

Kassák és Szittya 1909-ben találkoztak. Közel egyidősek voltak, de Szittya volt a tapasztaltabb; csavargásaik során bevezette Kassákot a művészetbe. Az egyszerre vonzó és taszító kapcsolatról Kassák két műben is megemlékezik (A ló meghal…, Egy ember élete – Csavargások fejezet), Szittya pedig a Furcsaságok kabinetjében szán néhány pikírt mondatot a „rossz költőnek”. Viszonyuk a húszas években romlott meg, pedig Szittya pénzt is szerzett Kassák Tett című kiadványára, s feltehetően volt egy kisebb liezonja a költő húgával, Újvári Erzsivel is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.