Fischer Dániel első színpadi műve musical, amelyet koncertszerű változatban (az énekesek székükről felállva éneklik a szerepüket) mutatott be a csapatával, a Fishhook Színházi Társulattal. Mindenképpen rendhagyó a fiatal (21 éves) alkotó vállalása, nehéz kötnünk a nálunk népszerű webberes vagy presseres vonalhoz, de ugyanúgy a rockoperai hagyományokhoz is. Sajátos és friss musicaldarab, erős mondanivalóval.
A színészek a rendező kortársai, többnyire konzervatóriumi növendékek a szélrózsa minden irányából, csak ketten Magyarországról. Valamennyien velünk szemben ülnek, talpig feketében, fiúk, lányok vegyesen. Mialatt egyikük épp énekel, a többiek bólogatnak a zene ritmusára. A zenekari aláfestést felvételről, egy kicsi, de erős hangszóróból halljuk. A librettót a szerző angolul írta, az előadás is eredeti nyelven megy, nincs felirat.
A darab önéletrajzi ihletésű, a szerző a közelmúltban elhunyt nővérének állít vele emléket. A történet szerint Oscar (Fischer Dániel) nem tudja feldolgozni féltestvére öngyilkosságát, rémálmok gyötörik, a hiányérzet és a gyász elhatalmasodik a lelkében. A fiatal írót erősen foglalkoztatja, hogy mi történik a halál után. Nyugtalan gondolatai aztán váratlanul testvére kaleidoszkópszerű csodavilágába vezetik be, ahol a furcsaságok is egyre kevésbé tűnnek különösnek. E fantasztikus, elemelt, túlvilági univerzumban ismeretlen lények élnek és a tér-idő elveszti értelmét – Oscar maga az alfa és az origó. A felborult életbe (halálba) avatkozik bele aztán három boszorkány: utasítják a halott lányt, Ellát (Bella Castillon), találja meg fivérét, hogy rendezhessék közös dolgaikat. Innentől Ella utazását követjük.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
