Film

Költő az úton

Michał Chmielewski: Roving Woman

Kritika

Amikor az embert kiteszik egy 6 éves kapcsolatból, tényleg úgy érezheti, hogy itt a világvége. Odavesznek az emlékek, az álmok, a közös jövőkép, és olykor még a fedél is lekerülhet a fejünk felől. A Roving Woman egy átlagos nő szemszögéből mutatja meg a szakítás, majd az elengedés lelki folyamatát.

Aki ismeri Connie Converse pályáját, annak egyből értelmet nyerhet a film címe, mert a dráma a kevéssé ismert amerikai énekesnő eltűnésének történetén alapszik. Az eltűnése gyors volt és végleges: 1974-ben egy szép napon Volkswagenjébe pakolta összes dolgát és otthagyta családját, otthonát, rajongóit, és soha nem tért vissza. A Roving Woman gyakorlatilag az ő emlékének tiszteleg, dalai végigkísérik a filmet, köztük természetesen a Roving Woman című is (talán ezért nem fordította le a címet a forgalmazó).

Valahol délnyugaton járunk az Egyesült Államokban, a puszta száraz, a naplemente vörös, az autóút végtelen – tökéletes helyszín egy road-trip filmnek. Sarát (Lena Góra) minden előzmény nélkül kidobja a vőlegénye, és minden hiába, a férfi egyszerűen kizárja a feltételezhetően közös lakásukból is. Nem kapja vissza sem a ruháit, sem a telefonját, de még a pénzét sem, így hát elindul egy szál estélyi ruhában, hogy egyedül éljen a nagyvilágban. Miután a semmi közepén álló benzinkútról elköt egy autót, elindul élete legnagyobb utazására, amely inkább metaforikusan válik értelmezhetővé, mint szó szerint.

Vannak filmek, amelyek után nehéz megszólalni, mert annyira erősek. A Roving Woman legalább olyan rejtélyes, mint Connie eltűnése, és annyi kérdést hagy maga után, hogy a végére kicsit összezavarja a nézőjét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.