Tekintetek tüzében

Czene Márta: Ez nem az én testem

Czene Márta technikai tudása kivételes, nem sajnálja az időt és a fáradságot a részletek megmunkálására, vékony festékrétegei, kifinomult vonalrajza, kimért kompozíciói a reneszánsz fénykorát és a fotórealizmus legjavát idézik. Önmagában ez vajmi kevés lenne azonban ahhoz, hogy érdekes legyen a kortárs szemlélőnek.

Czene Márta okos festő is, aki azért fest, hogy közben a képek természetéről gondolkodjék. A festés, e jelentésteli művészi gesztus mediális választás kérdése, és Czene tisztában van vele, hogy indokolni kell e választást. A most bemutatott új műveinek fő gondolati csapásiránya a családi örökség. Czene Márta harmadik generációs festő, aki a rendszerváltás előtt sztárolt, mostanság újra felfedezett nagypapa, Czene Béla és a festéssel később felhagyó apa, Czene Gábor mellett eszmélt művésszé. Nagymamája, Hikádi Erzsébet után a második női festő a családban, aki testközelből átélhette, megfigyelhette a túl sikeres és a kudarcos művészlétet egyaránt. A festészet számára így a generációs párbeszéd és a lappangó művészi versengés eszköze is. Egy ideje tudatosan emeli be műveibe a női tekintetet.

Különös teremtmény az aktmodell, egyfajta médium, aki a ruhái levetésével megszabadul egyedi személyiségétől. Czene Márta mű­vei érzékenyen reagálnak a modell metamorfózisára, változó státuszára.