A Regény a szerző szüleinek és nagyszüleinek tárgyait mutatja be, s a tárgyak által felidézett történeteket beszéli el, hogy azután ezeket mozaikdarabokként egymás mellé rakva villantsa fel a családtörténet meghatározó mozzanatait. A Stramer szűkebben az apai felmenőkre fókuszál. A regény címe a családnév, s a hatgyerekes galíciai zsidó családról szóló mű önmagában is megáll, aki azonban az előző könyv ismeretében olvassa, a hat gyerek között felismerheti Salekben (Salomonban) a szerző későbbi nagyapját.
A Stramer Łożiński korábbi könyvénél jóval nagyobb szabású vállalkozás: nemcsak a majdani nagyapa, Salomon alakját és fiatalkorát idézi meg a szerző, hiszen a két szülő, Nathan és Rywka, valamint a négy fiú: Rudek, Salek, Hesió, Nusek, meg a két lány: Rena és Wela is önálló egyéniséggel bíró alakokként jelennek meg, akiknek sorsa az egy-egy családtag nevével címzett fejezetekből bontakozik ki. Łożiński az előző regényében már alkalmazott kompozíciós eljárást fejleszti tovább: a nagy család egy-egy tagjára váltakozva fényt vető, életük egy-egy meghatározó időszakára fókuszáló fejezetek adják ki a műegészt. Ez filmszerűvé teszi, pörgeti a cselekményt, a kompozíción erősen érezhető a sorozatok dramaturgiájának hatása. Ennek persze megvannak a következményei: a történésekre összpontosító írásmód miatt kevesebb figyelem jut a jellemformálásra. Az egyes szereplők úgyszólván kész személyiségként kerülnek elénk, és csak keveset változnak a történet során. Cselekedeteik motivációjára sem sok szót pazarol a mű, mindössze egy-két mondatból derül ki, mi húzódik meg egyik vagy másik választásuk, döntésük mögött.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
