Könyv

Túlélők

Mikołaj Łożiński: Stramer

  • Balogh Magdolna
  • 2023. május 24.

Kritika

A fiatal lengyel szerzőnek eddig három könyve jelent meg magyarul: első kötetében, a Reisefieberben elsősorban az énkeresés motiválta, az utóbbi kettőben pedig zsidó és ukrán gyökerekkel rendelkező családja történetét idézi meg, mindkét műben más-más módon lépve el a családregény hagyományától.

A Regény a szerző szüleinek és nagyszüleinek tárgyait mutatja be, s a tárgyak által felidézett történeteket beszéli el, hogy azután ezeket mozaikdarabokként egymás mellé rakva villantsa fel a családtörténet meghatározó mozzanatait. A Stramer szűkebben az apai felmenőkre fókuszál. A regény címe a családnév, s a hatgyerekes galíciai zsidó családról szóló mű önmagában is megáll, aki azonban az előző könyv ismeretében olvassa, a hat gyerek között felismerheti Salekben (Salomonban) a szerző későbbi nagyapját.

A Stramer Łożiński korábbi könyvénél jóval nagyobb szabású vállalkozás: nemcsak a majdani nagyapa, Salomon alakját és fiatalkorát idézi meg a szerző, hiszen a két szülő, Nathan és Rywka, valamint a négy fiú: Rudek, Salek, Hesió, Nusek, meg a két lány: Rena és Wela is önálló egyéniséggel bíró alakokként jelennek meg, akiknek sorsa az egy-egy családtag nevével címzett fejezetekből bontakozik ki. Łożiński az előző regényében már alkalmazott kompozíciós eljárást fejleszti tovább: a nagy család egy-egy tagjára váltakozva fényt vető, éle­tük egy-egy meghatározó időszakára fókuszáló fejezetek adják ki a műegészt. Ez filmszerűvé teszi, pörgeti a cselekményt, a kompozíción erősen érezhető a sorozatok dramaturgiájának hatása. Ennek persze megvannak a következményei: a történésekre összpontosító írásmód miatt kevesebb figyelem jut a jellemformálásra. Az egyes szereplők úgyszólván kész személyiségként kerülnek elénk, és csak keveset változnak a történet során. Cselekedeteik motivációjára sem sok szót pazarol a mű, mindössze egy-két mondatból derül ki, mi húzódik meg egyik vagy másik választásuk, döntésük mögött.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.