Kiállítás

Törpéktől a sugárzókig

OMARA Oláh Mara: „Irigykedtetek rám, Hát én meg akkor felmentem a világhálóra is és levédetem a nevemet is.”

Kritika

A magyar roma festészet immáron nemzetközi szinten is jegyzett alkotója nem festőnek készült. Az etnográfusok szemében már-már „szokványos” úton indult el, noha a szülei is normát sértettek, hiszen egy zenész és beás cigány között nemigen jöhetett létre kapcsolat.

Az Omara (1945–2020) által Cigánytabánnak nevezett telepen megélt idilli (bár a családok közti állandósult veszekedések mellett gyakran éhezéssel is járó) gyermekkora hamar véget ért, amikor 11 éves korában anyja betegsége miatt kimaradt az iskolából, hogy pénzt keressen. Ettől kezdve egészen a rokkantnyugdíjazásáig takarításból élt. Lázadó természete – „én egy extrém, egyéni nő vagyok, a földön nálam nincs nagyobb boszorkány” – már a párválasztásánál megmutatkozott; a fehér, szőke herceg pedig „megajándékozta” legnagyobb kincsével, a lányával.

Festeni 1988-ban kezdett, és bár semmilyen állami kitüntetést vagy támogatást nem kapott, és tágabb családja is hülyének, illetve felvágósnak tartotta, haláláig „mindent” elért (Elhallgatott Holokauszt a Műcsarnokban, 2004, a Velencei Biennálé roma pavilonja, 2007, Gender Check a bécsi Mumokban, 2009).

Az általa megélt szenvedésekről (kirekesztésről, megalázásokról) legmegrázóbb módon az írott festményei beszélnek. E vizuális napló megjelenését is a felháborodás hívta elő. Nem csupán azért, mert semmibe vették, például úgy állították ki a munkáit, hogy ő nem is tudott róla, hanem inkább azért, mert műveinek más címet adtak. Mara pihen – írták, miközben ő azt festette le, amikor testvére gyerekének a temetésén szó szerint kisírta a szemét, amelyet aztán a fűben térdelve keresett (38 évesen a bal szemét eltávolították). Egy másik festmény alatt a Leszbikusok cím állt, noha azon ő és a lánya szerepelt; először nem is értette, hogy e szó mit jelent, de innentől kezdve levédette munkáit, és kommentálni kezdte a művein megfestett témákat. Fontos mellékszál, hogy még a jogdíj sem mentette meg attól, hogy időről időre átverjék; gyakran megesett, hogy egy kiállításra beküldött mű­vei­ből kevesebb érkezett vissza.

Ezek a szövegek – a hagyatékban ezres nagyságrendben megtalálható – miniatúrákon is gyakran megjelennek. (Omara, mivel asztmás volt, az olajfestményeit nyitott ablaknál készítette, télen viszont akvarellel dolgozott, cigarettásdobozokra.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.