Kiállítás

Törpéktől a sugárzókig

OMARA Oláh Mara: „Irigykedtetek rám, Hát én meg akkor felmentem a világhálóra is és levédetem a nevemet is.”

Kritika

A magyar roma festészet immáron nemzetközi szinten is jegyzett alkotója nem festőnek készült. Az etnográfusok szemében már-már „szokványos” úton indult el, noha a szülei is normát sértettek, hiszen egy zenész és beás cigány között nemigen jöhetett létre kapcsolat.

Az Omara (1945–2020) által Cigánytabánnak nevezett telepen megélt idilli (bár a családok közti állandósult veszekedések mellett gyakran éhezéssel is járó) gyermekkora hamar véget ért, amikor 11 éves korában anyja betegsége miatt kimaradt az iskolából, hogy pénzt keressen. Ettől kezdve egészen a rokkantnyugdíjazásáig takarításból élt. Lázadó természete – „én egy extrém, egyéni nő vagyok, a földön nálam nincs nagyobb boszorkány” – már a párválasztásánál megmutatkozott; a fehér, szőke herceg pedig „megajándékozta” legnagyobb kincsével, a lányával.

Festeni 1988-ban kezdett, és bár semmilyen állami kitüntetést vagy támogatást nem kapott, és tágabb családja is hülyének, illetve felvágósnak tartotta, haláláig „mindent” elért (Elhallgatott Holokauszt a Műcsarnokban, 2004, a Velencei Biennálé roma pavilonja, 2007, Gender Check a bécsi Mumokban, 2009).

Az általa megélt szenvedésekről (kirekesztésről, megalázásokról) legmegrázóbb módon az írott festményei beszélnek. E vizuális napló megjelenését is a felháborodás hívta elő. Nem csupán azért, mert semmibe vették, például úgy állították ki a munkáit, hogy ő nem is tudott róla, hanem inkább azért, mert műveinek más címet adtak. Mara pihen – írták, miközben ő azt festette le, amikor testvére gyerekének a temetésén szó szerint kisírta a szemét, amelyet aztán a fűben térdelve keresett (38 évesen a bal szemét eltávolították). Egy másik festmény alatt a Leszbikusok cím állt, noha azon ő és a lánya szerepelt; először nem is értette, hogy e szó mit jelent, de innentől kezdve levédette munkáit, és kommentálni kezdte a művein megfestett témákat. Fontos mellékszál, hogy még a jogdíj sem mentette meg attól, hogy időről időre átverjék; gyakran megesett, hogy egy kiállításra beküldött mű­vei­ből kevesebb érkezett vissza.

Ezek a szövegek – a hagyatékban ezres nagyságrendben megtalálható – miniatúrákon is gyakran megjelennek. (Omara, mivel asztmás volt, az olajfestményeit nyitott ablaknál készítette, télen viszont akvarellel dolgozott, cigarettásdobozokra.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.