Kiállítás

Törpéktől a sugárzókig

OMARA Oláh Mara: „Irigykedtetek rám, Hát én meg akkor felmentem a világhálóra is és levédetem a nevemet is.”

Kritika

A magyar roma festészet immáron nemzetközi szinten is jegyzett alkotója nem festőnek készült. Az etnográfusok szemében már-már „szokványos” úton indult el, noha a szülei is normát sértettek, hiszen egy zenész és beás cigány között nemigen jöhetett létre kapcsolat.

Az Omara (1945–2020) által Cigánytabánnak nevezett telepen megélt idilli (bár a családok közti állandósult veszekedések mellett gyakran éhezéssel is járó) gyermekkora hamar véget ért, amikor 11 éves korában anyja betegsége miatt kimaradt az iskolából, hogy pénzt keressen. Ettől kezdve egészen a rokkantnyugdíjazásáig takarításból élt. Lázadó természete – „én egy extrém, egyéni nő vagyok, a földön nálam nincs nagyobb boszorkány” – már a párválasztásánál megmutatkozott; a fehér, szőke herceg pedig „megajándékozta” legnagyobb kincsével, a lányával.

Festeni 1988-ban kezdett, és bár semmilyen állami kitüntetést vagy támogatást nem kapott, és tágabb családja is hülyének, illetve felvágósnak tartotta, haláláig „mindent” elért (Elhallgatott Holokauszt a Műcsarnokban, 2004, a Velencei Biennálé roma pavilonja, 2007, Gender Check a bécsi Mumokban, 2009).

Az általa megélt szenvedésekről (kirekesztésről, megalázásokról) legmegrázóbb módon az írott festményei beszélnek. E vizuális napló megjelenését is a felháborodás hívta elő. Nem csupán azért, mert semmibe vették, például úgy állították ki a munkáit, hogy ő nem is tudott róla, hanem inkább azért, mert műveinek más címet adtak. Mara pihen – írták, miközben ő azt festette le, amikor testvére gyerekének a temetésén szó szerint kisírta a szemét, amelyet aztán a fűben térdelve keresett (38 évesen a bal szemét eltávolították). Egy másik festmény alatt a Leszbikusok cím állt, noha azon ő és a lánya szerepelt; először nem is értette, hogy e szó mit jelent, de innentől kezdve levédette munkáit, és kommentálni kezdte a művein megfestett témákat. Fontos mellékszál, hogy még a jogdíj sem mentette meg attól, hogy időről időre átverjék; gyakran megesett, hogy egy kiállításra beküldött mű­vei­ből kevesebb érkezett vissza.

Ezek a szövegek – a hagyatékban ezres nagyságrendben megtalálható – miniatúrákon is gyakran megjelennek. (Omara, mivel asztmás volt, az olajfestményeit nyitott ablaknál készítette, télen viszont akvarellel dolgozott, cigarettásdobozokra.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.