Járunk és tapasztalunk
A Mezei Gábor új kötetében felbukkanó számos emlékezetes paradoxon közül a legelső rögtön a kötet címe. Aki ebből vonzó meghívást hall ki, nem fog csalódni a kötet egészében sem.
A Mezei Gábor új kötetében felbukkanó számos emlékezetes paradoxon közül a legelső rögtön a kötet címe. Aki ebből vonzó meghívást hall ki, nem fog csalódni a kötet egészében sem.
Kétségbeesett emberek tömegei a kórházak előtt, hajszolt orvosok, egyre baljósabb hangvételű híradások és tagadásban lévő állampolgárok, akiknek a szemében valahogy csak gyűlik a szorongás.
Ne hasonlítsuk össze az almát a körtével – szól a közhelyek egyik legordasabbika, amelynek valójában nem csak az alapvető érzéki késztetéseink, de a józan ész is ellentmond.
Vonnák Diána novelláskötetét olvasva többször az a csalóka érzésem támadt, hogy én már jártam itt, láttam ezt a helyet. A novellák helyszíne vagy nincs megjelölve, vagy fiktív névvel jelölt – ezt a fajta irodalmi ráismerést a kurta és szétdobált leírások keltik.
Kis ország számára a külföldi megítélés életbe vágó lehet: a pozitív kialakított kép ellensúlyozni képes a gazdasági és méretbeli hátrányokat, a negatív megítélés és tartósan rossz sajtó politikai és gazdasági hátrányokkal járhat.
Minden ötödik hajléktalan élt valaha állami gondoskodásban, és a fiataloknál ez az arány még magasabb, ami már önmagában jelzi, hogy az ellátórendszerrel valami nagyon nincs rendben. A Láthatáron Csoport és a KV Társulat előadása azonban nem ezekkel az anomáliákkal foglalkozik elsősorban, hanem állami gondoskodásban felnőtt emberek motiváló élettörténeteit mutatja be.
Sokan gondolhatják, hogy semmi újat nem lehet mondani a Beatlesről. Ez a tézis most megdőlt: Peter Jackson háromrészes tévésorozata, a Get Back olyan közelségbe hozza a zenekart, amit legfeljebb azok élhettek át, akik ténylegesen ott voltak a környezetükben. Az összesen 468 percnyi filmanyag rendkívül őszinte betekintést nyújt a Beatles késői, problémákkal gazdagon tarkított korszakába, és számos meglepetéssel szolgál.
Marx Károly munkásságának egyik kevéssé ismert nüansza, hogy a mester előszeretettel használta a vámpirizmus metaforáját a kapitalizmus működésének leírására.
Kamir Aïnouz francia rendezőnő nem tévesztendő össze a világsikerű Egy nő láthatatlan élete című film brazil rendezőjével, Karim Aïnouzzal, nincs is közük egymáshoz – hacsak az nem, hogy mindketten kabilok (igen, mint Zinedine Zidane).
„Igaz történet alapján” – szól a nyilvánvalóan marketingfogásnak szánt film eleji felirat, hogy aztán cikkek és közösségi médiás posztok sora vesse rá magát, mit is ferdítettek el valójában az alkotók.