Lemez

Világos és sötét

Anna Netrebko és Cecilia Bartoli új árialemezei

Kritika

Ne hasonlítsuk össze az almát a körtével – szól a közhelyek egyik legordasabbika, amelynek valójában nem csak az alapvető érzéki késztetéseink, de a józan ész is ellentmond.

Elvégre az alma almaságát (és a körte körteségét) eredendően az összehasonlítás, majd az abból következő megkülönböztetés révén tudatosítjuk magunkban. Így vethetjük össze egymással a két operai világsztár, a szoprán Anna Netrebko és a mezzo Cecilia Bartoli új árialemezeit is: eltérő, hangfaj, művészalkat, imázs, repertoár és – nevezzük így – lemezpolitika dacára.

Érezhetően gyökeresen másként viszonyulnak ők ketten már a portrélemez zsáneréhez is. Amíg a római énekesnő igazi nagytermelő e téren, addig az orosz díva előző (Yusif Eyvazovval közös) albuma, a Verismo megjelenése óta öt év telt el. Jól hallható miért: Netrebko nem hanglemezénekesi alkat. S itt nem, illetve nem elsősorban arról van szó, hogy a stúdiókörülmények nem stimulálják optimális mértékben az előadót, hanem bizony arról is, hogy csupán hallgatva bizony könnyebb kifogásolnivalót találni a mai operaélet primadonna assolutájának produkciójában. Ha úgy vesszük, a halálközeli szerelem és a szerelemközeli halál tematikáját kijátszó Amata dalle tenebre már a címlap portréfotójával, amelyen félig feketére mázolva látható, őszintén vall erről: a drámai szoprán szerepkört hatalmas elszánással meghódító Netrebko hangadását ugyanis erősen jellemzi a sötétítés technikája. Mi több, a lemez egyik-másik trackjén szinte a huhogást is hallani vélhetjük, s ez nem különösebben felvillanyozó.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.