Színház

Honnan hová?

Kiállok magamért

Kritika

Minden ötödik hajléktalan élt valaha állami gondoskodásban, és a fiataloknál ez az arány még magasabb, ami már önmagában jelzi, hogy az ellátórendszerrel valami nagyon nincs rendben. A Láthatáron Csoport és a KV Társulat előadása azonban nem ezekkel az anomáliákkal foglalkozik elsősorban, hanem állami gondoskodásban felnőtt emberek motiváló élettörténeteit mutatja be.

Az előadás közvetlen előzménye a Kiállok érted című, 2015-ben bemutatott produkció, amely a fiatalkorúak prostituálttá válásával és az emberkereskedelemmel foglalkozik, s immár az Országos Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési programjának is része. Korábban veszélyeztetett csoportoknak adták elő, gyermek- és lakásotthonokban, de időről időre látható volt a darab a Stúdió K Színházban is. Ám az alkotók egy idő után szükségét érezték, hogy egy olyan előadást is létrehozzanak, amely erőt adhat azoknak a fiataloknak, akik támogatás nélkül, eleve vesztes pozícióból, traumatizáltan kezdik el önálló életüket, akiknek a nagykorúvá válásuk után óriási nehézségekkel kell megküzdeniük az egzisztenciájukért: pusztán a hajléktalanság elkerüléséért vagy azért, hogy a saját utódaik ne kerüljenek be a gyermekvédelmi rendszerbe.

Az alkotók (Feuer Yvette, Háda Fruzsina, Kőszegi Judit, Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina) olyan életutakat, sorsokat kerestek, amelyek ilyen szempontból sikeresnek mondhatók, majd mélyinterjúkat készítettek olyan felnőttekkel, akiket gyermekvédelemben dolgozó szakemberek ajánlottak a figyelmükbe. Összesen tizenegy hiteles és izgalmas szöveg született, mindegyik olvasható a Láthatáron Csoport honlapján. Az alanyok között van rendőr, étterem-tulajdonos, szociális munkás, vállalkozó, egyedülálló anya és apa, illetve egy vidéki SOS-falu igazgatója is – némelyikük sorsa talán még nem is dőlt el. A rendező, Czukor Balázs három történetet állított színpadra, és az előadást pénz híján eddig még nem tudták gyermekotthonokban játszani.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.