Színház

Honnan hová?

Kiállok magamért

Kritika

Minden ötödik hajléktalan élt valaha állami gondoskodásban, és a fiataloknál ez az arány még magasabb, ami már önmagában jelzi, hogy az ellátórendszerrel valami nagyon nincs rendben. A Láthatáron Csoport és a KV Társulat előadása azonban nem ezekkel az anomáliákkal foglalkozik elsősorban, hanem állami gondoskodásban felnőtt emberek motiváló élettörténeteit mutatja be.

Az előadás közvetlen előzménye a Kiállok érted című, 2015-ben bemutatott produkció, amely a fiatalkorúak prostituálttá válásával és az emberkereskedelemmel foglalkozik, s immár az Országos Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési programjának is része. Korábban veszélyeztetett csoportoknak adták elő, gyermek- és lakásotthonokban, de időről időre látható volt a darab a Stúdió K Színházban is. Ám az alkotók egy idő után szükségét érezték, hogy egy olyan előadást is létrehozzanak, amely erőt adhat azoknak a fiataloknak, akik támogatás nélkül, eleve vesztes pozícióból, traumatizáltan kezdik el önálló életüket, akiknek a nagykorúvá válásuk után óriási nehézségekkel kell megküzdeniük az egzisztenciájukért: pusztán a hajléktalanság elkerüléséért vagy azért, hogy a saját utódaik ne kerüljenek be a gyermekvédelmi rendszerbe.

Az alkotók (Feuer Yvette, Háda Fruzsina, Kőszegi Judit, Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina) olyan életutakat, sorsokat kerestek, amelyek ilyen szempontból sikeresnek mondhatók, majd mélyinterjúkat készítettek olyan felnőttekkel, akiket gyermekvédelemben dolgozó szakemberek ajánlottak a figyelmükbe. Összesen tizenegy hiteles és izgalmas szöveg született, mindegyik olvasható a Láthatáron Csoport honlapján. Az alanyok között van rendőr, étterem-tulajdonos, szociális munkás, vállalkozó, egyedülálló anya és apa, illetve egy vidéki SOS-falu igazgatója is – némelyikük sorsa talán még nem is dőlt el. A rendező, Czukor Balázs három történetet állított színpadra, és az előadást pénz híján eddig még nem tudták gyermekotthonokban játszani.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.