Színház

Honnan hová?

Kiállok magamért

Kritika

Minden ötödik hajléktalan élt valaha állami gondoskodásban, és a fiataloknál ez az arány még magasabb, ami már önmagában jelzi, hogy az ellátórendszerrel valami nagyon nincs rendben. A Láthatáron Csoport és a KV Társulat előadása azonban nem ezekkel az anomáliákkal foglalkozik elsősorban, hanem állami gondoskodásban felnőtt emberek motiváló élettörténeteit mutatja be.

Az előadás közvetlen előzménye a Kiállok érted című, 2015-ben bemutatott produkció, amely a fiatalkorúak prostituálttá válásával és az emberkereskedelemmel foglalkozik, s immár az Országos Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési programjának is része. Korábban veszélyeztetett csoportoknak adták elő, gyermek- és lakásotthonokban, de időről időre látható volt a darab a Stúdió K Színházban is. Ám az alkotók egy idő után szükségét érezték, hogy egy olyan előadást is létrehozzanak, amely erőt adhat azoknak a fiataloknak, akik támogatás nélkül, eleve vesztes pozícióból, traumatizáltan kezdik el önálló életüket, akiknek a nagykorúvá válásuk után óriási nehézségekkel kell megküzdeniük az egzisztenciájukért: pusztán a hajléktalanság elkerüléséért vagy azért, hogy a saját utódaik ne kerüljenek be a gyermekvédelmi rendszerbe.

Az alkotók (Feuer Yvette, Háda Fruzsina, Kőszegi Judit, Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina) olyan életutakat, sorsokat kerestek, amelyek ilyen szempontból sikeresnek mondhatók, majd mélyinterjúkat készítettek olyan felnőttekkel, akiket gyermekvédelemben dolgozó szakemberek ajánlottak a figyelmükbe. Összesen tizenegy hiteles és izgalmas szöveg született, mindegyik olvasható a Láthatáron Csoport honlapján. Az alanyok között van rendőr, étterem-tulajdonos, szociális munkás, vállalkozó, egyedülálló anya és apa, illetve egy vidéki SOS-falu igazgatója is – némelyikük sorsa talán még nem is dőlt el. A rendező, Czukor Balázs három történetet állított színpadra, és az előadást pénz híján eddig még nem tudták gyermekotthonokban játszani.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.