Színház

„Vagány díva”

MILF

Kritika

Provokatív címmel, és nem kevésbé provokatív plakáttal reklámozzák a Jurányi Staféta pályázatának köszönhetően született előadást: rózsaszín Barbie-ruhás nőt látunk, a szája körül tejbajusszal.

Ő dr. Csanaki Eszter operakritikus. Kétgyerekes, 43 éves anyuka, egy nála tizennyolc évvel fiatalabb szeretővel. (Dr.) Pető Kata, aki az erőszakmentes kommunikáció a színházban témakörről írta a disszertációját, ebben a nem titkoltan önéletrajzi elemeket is tartalmazó előadásban nagyító alá veszi azokat a kapcsolatokat, amelyekben a nő az idősebb.

És egy óriási nagyító tényleg ott van a színpad közepén, ebben a szellős térben, amelynek még egy kanapé és egy hatalmas, rózsaszínű hűtőszekrény a meghatározó elemei. A MILF nem monodráma, hiszen ketten vannak a színpadon, Pető Kata társa Rohonyi Barnabás, a darab alapvetően mégis Csanaki Eszter önvallomása. A férfi, főleg az első felvonásban, többnyire némán, a háttérben van jelen. Már amikor beülünk a nézőtérre, ő a színpad hátsó részén üldögél. De ezúttal a női nézőpont a meghatározó, a nő a domináns szereplő, a végig csak alsónadrágban megjelenő férfinak elsősorban a fizikai jellemzőit emelik ki.

A Kovács ikrek (Viktor és Dominik) már többször írtak hasonló életvallomást, akár monodrámaként (Mintapinty), akár az egyik szereplőt középpontba állító, de többszereplős darabként (Amit akartunk). Újdonság, hogy eddig főleg a 20. század történelméből merítettek, most azonban egy nagyon is jelen idejű történetet dolgoztak fel. Friss, ironikus, humorral, szójátékokkal teli szöveg született egy „vagány díváról”. De a korábbi műveikhez hasonlóan ebben a Pető Kata történeteire alapozó, autofikciós szövegben is jelenetről jelenetre tárul fel a főhős múltja: itt a kapcsolata az első szerelmével, aztán a férjével. Közben megismerjük a középosztálybeli, előítéletekkel és elvárásokkal terhelt családi közeget is, ahonnan érkezett, a szerelméről, Istiről viszont jóval kevesebbet tudunk meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.