Színház

„Vagány díva”

MILF

Kritika

Provokatív címmel, és nem kevésbé provokatív plakáttal reklámozzák a Jurányi Staféta pályázatának köszönhetően született előadást: rózsaszín Barbie-ruhás nőt látunk, a szája körül tejbajusszal.

Ő dr. Csanaki Eszter operakritikus. Kétgyerekes, 43 éves anyuka, egy nála tizennyolc évvel fiatalabb szeretővel. (Dr.) Pető Kata, aki az erőszakmentes kommunikáció a színházban témakörről írta a disszertációját, ebben a nem titkoltan önéletrajzi elemeket is tartalmazó előadásban nagyító alá veszi azokat a kapcsolatokat, amelyekben a nő az idősebb.

És egy óriási nagyító tényleg ott van a színpad közepén, ebben a szellős térben, amelynek még egy kanapé és egy hatalmas, rózsaszínű hűtőszekrény a meghatározó elemei. A MILF nem monodráma, hiszen ketten vannak a színpadon, Pető Kata társa Rohonyi Barnabás, a darab alapvetően mégis Csanaki Eszter önvallomása. A férfi, főleg az első felvonásban, többnyire némán, a háttérben van jelen. Már amikor beülünk a nézőtérre, ő a színpad hátsó részén üldögél. De ezúttal a női nézőpont a meghatározó, a nő a domináns szereplő, a végig csak alsónadrágban megjelenő férfinak elsősorban a fizikai jellemzőit emelik ki.

A Kovács ikrek (Viktor és Dominik) már többször írtak hasonló életvallomást, akár monodrámaként (Mintapinty), akár az egyik szereplőt középpontba állító, de többszereplős darabként (Amit akartunk). Újdonság, hogy eddig főleg a 20. század történelméből merítettek, most azonban egy nagyon is jelen idejű történetet dolgoztak fel. Friss, ironikus, humorral, szójátékokkal teli szöveg született egy „vagány díváról”. De a korábbi műveikhez hasonlóan ebben a Pető Kata történeteire alapozó, autofikciós szövegben is jelenetről jelenetre tárul fel a főhős múltja: itt a kapcsolata az első szerelmével, aztán a férjével. Közben megismerjük a középosztálybeli, előítéletekkel és elvárásokkal terhelt családi közeget is, ahonnan érkezett, a szerelméről, Istiről viszont jóval kevesebbet tudunk meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.