Vesztünkre

Ungváry Krisztián: Kiugrás a történelemből

Közelmúltunk egyik legfájdalmasabb kudarca volt Magyarország 1944. októberi sikertelen kiugrási kísérlete a náci Németország szövetségi rendszeréből. Ungváry Krisztián történész új, óriási levéltári forrásanyagot és számos memoárt feldolgozó könyvében rendkívüli alapossággal, krimiszerű izgalmak kíséretében, szinte percről percre rekonstruálja, hogy mik voltak a kiugrási kísérlet előzményei, és miért vallott kudarcot Horthy és közvetlen híveinek próbálkozása.

A szerző azt is részletesen felvázolja, miért lett volna kulcsfontosságú kiugrani a német szövetségi kötelékből (sőt ami ebből logikusan következett volna: a fegyveres szembefordulás a náci Németországgal!). Ungváry ráadásul azt is megengedi magának, hogy egyfajta (könyvében és az ahhoz csatlakozó nyilatkozataiban rendre legitim történészi módszerként megvédett) kontrafaktuális hipotézissel éljen, azaz feltegye a kérdést: mi lett volna a világ és Magyarország sorsa abban az esetben, ha a kiugrás sikerül?

A szerző mindenekelőtt gondosan elemzi Horthy Miklós kormányzó 1944. október 15-én kora délután a magyar rádióban be­olvasott, önmagában is számos valótlanságot tartalmazó proklamációját. Ebben az ország – és közben a német megszállók – tudomására hozta, hogy ellenfeleinkkel (értsd: a szovjetekkel) előzetes fegyverszünetet kötünk, és velük szemben minden ellenségeskedést felfüggesztünk. Ez önmagában sem volt korrekt tényközlés, azt ugyanis sikerült elhallgatni az ország közvéleménye előtt, hogy a megbízottai révén addigra már alá is írta a fegyverszünetet, amelynek feltételei is ismeretesek voltak.