Film

Zabhegyező terroristáknak

Sam Esmail: Távol a világtól

Kritika

Valaki szűri azokat a sci-fi és apokalipszis filmekből érkező ötleteket, amelyek a szórakoztatás érdekében kreatívabbnál kreatívabb megoldásokkal inspirálják a hatalomra vágyókat, vagy nem tanultunk semmit a Terminátor katonai drónjaiból?

A Távol a világtól ugyan messze nem hibátlan, de a világvége-alapreceptjére nem lehet panasz, úgyhogy – miképp az FBI a potenciális sorozatgyilkosokra vadászva listázza a Zabhegyezőt megvásárlókat – a terrorelhárításnak érdemes lehet ezek után a Netflix-előfizetéseket figyelni.

A Sandford család úgy dönt, itt az ideje egy kis kikapcsolódásnak, lefoglalnak egy luxusházat, ahol végre egymásra tudnak koncentrálni. Minden jól is megy, amíg az első estén minden internet- és telefonos kapcsolat megszűnik, majd a semmiből megjelenik a ház tulajdonosa a lányával, menedéket kérve tőlük, mondván, ki tudja, mi jön még…

Különös és hátborzongató események sora bombázza az immáron nem pihenni, csupán túlélni vágyó családot. A legégetőbb kérdés, hogy vajon ki áll ezek mögött, a legrémisztőbb válasz pedig, hogy talán senki.

Még mindig furcsa A listás színészekkel tömött tartalmat streaming szolgáltatón üdvözölni. Az emberben felmerül, hogyha Ethan Hawke, Julia Roberts, Mahershala Ali és Kevin Bacon is szerepel benne, akkor mi baj van a filmmel, hogy nem a mozikban adják?

Nos, ezt a gyanakvást érdemes fenntartani, mert ez a film maga a konteócsiklandozó (rém)álom. Nem lenne meglepő, ha a film nyomán idén decemberben látványosan megugrana az ásványvíz, az elem és a Jóbarátok DVD-k felvásárlása.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.