Németország legismertebb ismeretlen filmkészítője – mondták róla. Pályája során több mint kilencven filmet készített, többségében kísérleti rövidfilmeket. Művei – amelyekben legtöbbször a képalkotás erejét és lehetőségeit vizsgálja – döntő hatást gyakoroltak a kortárs filmművészetre. A magyar közönség előtt leginkább Christian Petzold alkotótársaként ismert, ezen változtathat most egy kiállítás és vetítéssorozat.
Hiába lett a brit zenekarból arénákat megtöltő szuperprodukció, jó ideje nem sikerült igazán fontos albumot letenniük az asztalra. Ám új nagylemezükről, a Will of the People-ről azt állították a megjelenés előtt, hogy korszakos csúcsmű.
Amikor a kilencvenes évek végén, a BBC minisorozata után a Beatles Anthology nem csak videókazettán és DVD-n jelent meg, de kijött három dupla album is, sokan gondolták, hogy kisöpörték a padlást az Abbey Roadon.
Meglepő a címe e csoportos kiállításnak, de ne számítsunk se humoros, se abszurd anyagra: a kiállítás a „betegség, az egészség, a sérülékenység, a gyógyulás, valamint a gyógyítás és a gondoskodás állapotait” járja körül, egy komor/komoly, igen sok területet érintő anyaggal.
A magyar történelem legvitatottabb korszaka a 2. világháborút közvetlenül megelőző és az az alatti időszak.
Ránk tud-e ijeszteni ez az előadás? Britten operája jó zene, ráadásul okos is: rémtörténet egy tizenkét fokú Leitmotif köré építve, Henry James elbeszélése alapján. A nevelőnő, akit két árva mellé rendeltek ki, szellemeket lát a ház körül: az egykori dada és az egykori inas szellemét.
Dúró Dóra könyvdarálási akciója az elmúlt évadokban több színházi alkotót is megihletett. A hatására készült el a k2 Színház egyszer játszott előadása, a Meseország valakiké 2020 őszén, az FAQ Színház Meseország nem mindenkié című produkciója 2021 őszén, s ugyanekkor az Átriumban Alföldi Róbert és Vári Bertalan közös táncszínházi alkotása is.
„Megoldom” – mondja Tenki Réka a körülötte csetlő-botló, mikrofonállvánnyal szerencsétlenkedő Csányi Sándornak. És tényleg megoldja: jó színész és van mikroportja is. Az előadás alatt végig ez a praktikus derű árad belőle, míg partnere továbbra is a kotnyeleskedő rendező szerepében marad.
Hőseink gyanútlanul hesszelnek az utcán, amikor a semmiből feltűnik egy rivális banda: éjsötét kocsi, baljósan leereszkedő ablakok, ölni képes tekintetek. Az idegenek hirtelen puskát rántanak, majd tüzelni kezdenek rájuk – Compton vagy New York helyett azonban Oklahoma egyik isten háta mögötti részén járunk, ahol őslakos tinédzserek játszanak keményfiúsat.
Tizenhét éve annak, hogy a Katrina hurrikán és az azt követő súlyos áradások térdre kényszerítették New Orleanst. A természeti katasztrófát ember okozta tragédiák sora követte: az árvíz tömegeket tett otthontalanná, a pusztítás nyomán feltörő erőszak, rablások és rendőri erőszak pedig csak mélyítették a szenvedést.
A világ legnagyobb könyvesboltja tényleg létezett, alapítója, Edward William Cole korát megelőző géniusz volt. Háromemeletes melbourne-i üzletének fényes árkádsorai között bronzszobrok, látványos galériák, teafülkék voltak, a nyitott polcos rendszerben pamlagoknak is jutott hely, amelyekre leülve a látogatók anélkül olvashattak, hogy vásárlásra kötelezték volna őket.
A második világháború végnapjainak egyikén 1945. április 28-án, egyetlen nap alatt játszódik ez a regény egy bajor városkában, Penzbergben. A hírek már a fegyverletételről és az amerikai csapatok megérkeztéről szólnak, de senki nem tud konkrétumokat. A biztos csak annyi, hogy a háborús évek széttépték az emberi kapcsolatokat, gyászt és jegyrendszert hoztak.
Egészen sok könyv készül azoknak a gyerekeknek, akik még nem feltétlenül mozognak teljes biztonsággal a betűk világában.
