magyarnarancs.hu: A felmérések szerint François Hollande a legnépszerűtlenebb elnök a francia történelemben. Mi vezetett idáig?
Szűcs Anita: Ez nem új tendencia, ha megnézzük az utóbbi két elnököt, Jacques Chiracot és Nicolas Sarkozyt, ugyanezt látjuk. Mindegyikük elnöksége úgy zárult, hogy ő „a francia történelem legnépszerűtlenebb elnöke”. A kilencvenes évektől, főként az egymást érő korrupciós botrányok hatására, a franciák elkezdtek kiábrándulni a középpárti politikából. A hidegháború után sem a jobb-, sem a baloldal nem tudta az új nemzetközi rendszer kihívásainak megfelelően alakítani a politikai eszköztárát, és politikai értékeit sem volt képes újradefiniálni. A választók általános kiábrándultsága azért a köztársasági elnökön mérhető le a legjobban, mert a francia félprezidenciális rendszerben a köztársasági elnök magát az államot testesíti meg.
| ||
magyarnarancs.hu: A jobboldali előválasztáson csupa ismert arcot látunk: Alain Juppé és François Fillon kormányfő, Nicolas Sarkozy államfő volt, de ott van a korábbi mezőgazdasági miniszter, Bruno Le Maire is. Ez hogyan egyeztethető össze azzal, hogy a franciák elutasítják a korábbi politikát?
SZA: Sarkozynek sokadszor nem sikerült az a megújulás, de Fillon és Juppé tud valami újat mutatni. Fillon Sarkozy miniszterelnöke volt, és a történelem egyik legunalmasabb miniszterelnökeként tartják számon, aki szűk értelemben vett végrehajtója volt a Sarkozy-féle politikának. De a mostani jelöltválasztási kampányban meg tudott újulni. Erőteljes gazdasági liberalizációs program, a szociális vívmányok és a gondoskodó állam nyílt támadása, a francia és az európai szuverenitás egymást kölcsönösen kizáró ábrázolása, a konzervatív társadalmi értékek megtartása – vagyis olyan programelemeket ötvözött, amelyek együttesen egyetlen jelöltnél sem voltak jelen. Juppé pedig következetesen képviselte azt a modernizált jobbközép értékrendet, amellyel baloldaliakat is meg tudott szólítani.
magyarnarancs.hu: Fillon tehát Juppéhez képest jobbra helyezendő el?
SZA: Persze. Erőteljesebben liberalizálná a gazdaságot, mint akár Sarközy, akár Juppé, így a francia jobboldal számára nagyon vonzó. Ugyanakkor populista, demagóg retorikát folytat az európai kérdésekben, tulajdonképpen egy antieurópai kampányt visz, ami még Sarkozynél sem volt ennyire nyilvánvaló. A társadalmi integrációs kérdésekről nem árult el sokat, az állampolgárság megszerzésének vitájához – a ius soli-elv megváltoztatásához – nem szólt hozzá, de pártja jobbközép irányvonalával szemben a családegyesítéseket kvótával maximalizálná.
magyarnarancs.hu: Programja – a melegekkel szembeni fellépés, a burkini tiltása, az Oroszországgal és Aszad szír elnökkel való együttműködés, a liberális gazdaságpolitika – mitől vonzó sokak számára?
SZA: A tradicionális konzervatív értékeket kelti életre, még ha programjának nem minden részlete is: az Aszad és Putyin felé nyitás még a jobboldalon is okot ad a távolságtartásra. Gazdasági programja, amelynek része a közszféra leépítése, válasz arra, hogy Franciaországban az elmúlt húsz évben probléma az állami irányítás túlzott jelenléte, ami sok tekintetben a versenyképesség rovására megy. Az, hogy ő ígéri a legnagyobb arányú leépítést, azt szimbolizálja a jobboldali választó számára, hogy Fillon hajlandó hozzányúlni ahhoz az államhoz, amely nagyon erősen beleszól a gazdaság irányításába.
magyarnarancs.hu: Mit mutat Sarkozy kiesése?
SZA: Azt, hogy a francia jobboldal szívesebben szavaz középre, hogy a jobbközép-megújulásnak még mindig nagyobb a tábora, mint a populizmusnak. A populista vonalnak nagy a vonzása, de kezdi elérni saját határait. Sokan azt mondják, még a jobboldalon is, hogy bárki jöhet, akár Marine Le Pen is, csak ne Sarkozy legyen az elnök.
magyarnarancs.hu: A jelenlegi köztársasági elnök, Hollande decemberben jelenti be, indul-e újra. Lenne esélye?
SZA: Hollande-nál is folyt egy tudatos építkezés, 2014 óta folyamatosan nyit a közép és a jobboldal felé. A 2014. februári kormányátalakításnál megerősítette a jobbközép és a gazdasági liberalizmus felé nyitó szárnyat a kormányon lévő szocialisták baloldali kemény magjával szemben. Hollande jobbra tolódását nemcsak a gazdaságpolitikájában beállt változás, de a terrortámadások után megváltozott retorikája is jól mutatta. Míg a Charlie Hebdo elleni merénylet után egyforma hangsúlyt fektetett a terror elleni harcra, a biztonság megszilárdítására és a társadalmi radikalizáció orvoslására, a tavaly novemberi merényletek után már csak a rendpárti vonal maradt meg. Választási esélyei pusztán attól függnek – már ha egyáltalán jelölteti magát –, hogy kik maradnak bent az előválasztások alatt az elnökségért folyó küzdelemben. Ha a jobboldali elnökjelölt a baloldal számára elfogadhatatlan lett volna – teszem azt, a kereszténydemokrata Jean-Frédéric Poisson vagy Sarkozy –, az növelte volna az esélyeit. A Fillon–Juppé-párharc esetén Fillon elnökjelöltté választása Hollande számára kedvezőbb, mint Juppéé. A januárban esedékes baloldali előválasztások szintén formálják az esélyét.
magyarnarancs.hu: Az előválasztás során leginkább Sarkozy tette központi témává a bevándorlást.
SZA: A legfontosabb és első kampánytéma a biztonság lesz, a második a gazdaság, és csak utána következik a bevándorlás, a társadalmi integráció. A bevándorlás kérdésében már látható a baloldalon is a radikalizálódás, ezek a témák azok, amelyek jobbra tolják az egész kampányt. Jönnek a szélsőséges felhangok, amelyek azt mutatják, hogy Le Pen tematizálta a közbeszédet ebben a kérdésben. Nyilván nem a művelt diplomások között, de ez szavazókat vonz. „A problémákra egyszerű válaszokat adjunk, és akkor az majd megold valamit”: ez az egész világon, Franciaországban is működik.
| ||
magyarnarancs.hu: A tavalyi regionális választások azt mutatták, hogy a Marine Le Pen-féle Nemzeti Front növekedésének is megvan a határa. Mekkora eséllyel indul a választásoknak a szélsőjobboldali párt?
SZA: Le Pen nagy magabiztossággal beköltözött az Élysée-palota utcájába, ott van a kampányközpontja, ahol az elnöki palota. A Nemzeti Front (Front National) megújult, modernizálódott, a hagyományos szélsőjobboldali politikától elmozdult a középre nyitó, populista, demagóg irányba: két fő témája az Európai Unió-ellenesség és az iszlamofóbia. A hagyományos szélsőjobboldali retorika, az idegengyűlölet nem hoz annyi szavazót Franciaországban, viszont az EU-ellenesség, az iszlamofóbia működött. Egyáltalán nem biztos, hogy a regionális választáson a Nemzeti Front elérte a határát, ugyanakkor a második fordulóban, annak ellenére, hogy nem jött létre középpárti összefogás, a két nagy pártnak sikerült visszaszorítani Le Pent, és nem lett szélsőjobboldali régió. Nehezen tudom elképzelni, hogy Fillon most képes lenne megszólítani a baloldali szavazókat. Általában a francia, és főképp a baloldali identitás egyik lényegi eleme a társadalmi igazságosság, és ebben a témában Fillon nagyon határozottan támadja a jóléti állam szociális vívmányait. A franciák számára ez nem pusztán szakpolitikai, szociális kérdés, hanem az identitás egyik lényegi eleme, amely a jobboldali politikába is beépült a gondoskodó államon keresztül. Ha Fillon vagy Le Pen közül kellene választani a második fordulóban, akkor a baloldali szavazók lehet, hogy inkább otthon maradnak. Ez a legnagyobb veszélye a mostani jobboldali előválasztásnak.
magyarnarancs.hu: Előfordulhat tehát, hogy végül Le Pen befut?
SZA: Én nem zárnám ki. 2002-ben (amikor a második fordulóban Jacques Chirac hatalmas fölénnyel legyőzte Marine Le Pen apját, a szélsőséges Jean-Marie Le Pent – G. M.) volt egy olyan társadalmi hangulat, hogy a szélsőségekre nemet mondunk – de ez most nincs meg. Juppével, akire a baloldaliak is szívesen szavaznának, egyértelműen csökkennének Marine Le Pen esélyei, de Juppé elnökjelöltsége nem valószínű, mert Sarkozy is beállt Fillon mögé. Ha Le Pen pedig győzne, jóval nagyobb tere lenne, mint Trumpnak Amerikában, mivel a nyugati világban Franciaországban a legnagyobb az elnöki hatalomkoncentráció.
magyarnarancs.hu: Durva kampány lesz?
SZA: Jóval durvább, mint ami eddig bármikor is volt. A magánélet korábban nem játszott szerepet a francia választásokban, de Sarkozy és Hollande alatt ez is kezdett fellazulni. Az is világossá vált, hogy a szavazókat meg lehet mozgatni a szélsőjobboldal által tematizált ügyekkel. Marine Le Pen tematizálta a választásokat, a többiek pedig, hogy maximalizálják a szavazataikat, átvették a populista felhangokat. A populista retorika annyira beépült a rendszerbe, hogy nem tűnik már világvégének, ha hatalomra kerül egy-egy ilyen politikus. Nem működik a középpárti kommunikáció, a francia szavazó nem érzi, mit jelentene Franciaország világhatalmi pozíciójára, ha kilépne az EU-ból.
