Interjú

„A lefejező csapás elmaradt”

Szenes Zoltán egyetemi tanár, nyugalmazott vezérezredes az Ukrajna elleni orosz háború kilátásairól

  • Bojtár B. Endre
  • 2022. március 23.

Külpol

A legfrissebb hadijelentések szerint az ukrajnai frontvonalak befagyni látszanak. Hogyan jutottunk el idáig az elmúlt négy hétben? Mit terveztek az oroszok, abból mit valósítottak meg, és meddig tud ellenállni Ukrajna? Mit árul el mindez Oroszország katonai képességeiről? Milyen politikát diktál a harctéri helyzet Kijivnek és Moszkvának? A Magyar Honvédség volt vezérkari főnöke magyarázza el a háború összefüggéseit.

Magyar Narancs: Hogy állnak az oroszok a három tengelyen most?

Szenes Zoltán: Négy hadműveleti irányból zajlik a támadás összesen. Északról, a belarusz határ felől Kijiv irányába, északkeleten Harkiv felé, keleten a két szakadár népköztársaság irányából, a negyedik pedig délről, a Krímből indult. Lassú, napi 5–10 kilométeres előrenyomulások voltak az elmúlt héten, kivéve északon. A fő kérdés most az, hogy mikor tudják bevenni Harkivot, illetve délen Mariupolt. Egyelőre mind a kettő még harcol. (Az interjú pénteken, március 18-án, délután készült, és hétfőn, 21-én egészítettük még ki – a szerk.)

MN: A cél az lehet, hogy bekerítsék a keleti frontokon harcoló ukrán hadseregcsoportot?

SZZ: A támadási irányokat mutató térképek szerint lehet egy ilyen opció. A Harkivot támadó orosz csapatok elmehetnek részben Kijiv felé, részben lefelé, délnek. Ezzel párhuzamosan Mariupol bevétele után észak felé is nyomulhatnak az orosz erők, így be lehetne keríteni a keleten harcoló ukrán hadseregcsoportot. Erről nem tudjuk pontosan, hogy mekkora erő, a háború előtt 60–80 ezer főt számlált a több száz kilométeres érintkezési vonal hosszában, az ukrán hadsereg elitjét vitték oda. Most ezen a vonalon szorítják őket hátrébb, de a keleti fronton az oroszok még mindig nem érték el a két oblaszty, vagyis a donyeci és a luhanszki megye határát. De már közel vannak, és akkor be lehetne keríteni ezt a csoportosítást. Ennek a diplomáciai megoldás szempontjából lenne jelentősége – és abban reménykedem, hogy lesz ilyen. Putyinnak érvek kellenek, hogy rávegye az ukrán elnököt a követelései egy részének a teljesítésére.

Ezen a vidéken tulajdonképpen nyolc éve háború van. Alacsony intenzitású, de háború. Az ukránok 2014-ben indítottak egy nagy offenzívát, de – mert az oroszok betolták az erőket – nem sikerült visszafoglalniuk a teljes donyeci részt. Mariupolt azért visszavették. A kialakult demarkációs vonal mentén 2014 óta folyamatosak voltak a csetepaték. Az EBESZ a helyszínről 3–4 ezer tűzszünetsértést jelzett egy évben. A fő erők ott voltak.

MN: Mekkora része lehet az ukrán haderőnek az, amelyik ott majdnem be van kerítve? És miért nem vetik be őket máshol?

SZZ: Bizonyos erőket valószínűleg elvihettek onnét az ukránok Kijiv felé, de többet azért nem lehet, mert akkor átszakadna az egész keleti front. A két szakadár köztársaságnak a háború előtt a becslések szerint 15–20 ezer fegyverese volt, és az oroszok ott bevittek még 40 ezer embert. Ha ezek áttörnek, akkor gyorsan fölérnek Kijivbe. Az ukránoknak tehát muszáj tartaniuk ezt a pozíciót, az oroszok meg ravaszok, mert nem törekednek nagy áttörésekre, nagy, dinamikus mozgásokra, inkább csak lassan nyomják őket visszafelé, hogy lekössék az erőket. És ha Mariupolt elfoglalják, ahol tulajdonképpen már csak az azovi ezred vagy zászlóalj harcol, ezek a jobboldali, nacionalista erők, egyébként nagyon hősiesen, akkor valóban megkerülhetik és harapófogóba foghatják a donyeci medencében az ukrán erőket. És ez aztán lehet egy alku tárgya. Azt mondhatná Putyin Zelenszkijnek, hogy vagy megsemmisítjük őket, vagy elfogadjátok a feltételeimet.

Most ugyanis úgy fest, hogy hosszabb háború lesz. Az idő telik, és Putyinnak ez nem kedvez. Az erői jelenleg nem elegendőek ahhoz, hogy Kijivet megostromolja. A főváros még nincs körbezárva, és azt sem tudja senki, mekkora erő van Kijivben. De az biztos, hogy sok a nemzeti gárdista, sok az önkéntes, és Kijiv amúgy is óriási város. Oda tehát nagy erők kellenek. Azt lehet alappal sejteni, hogy 150–200 ezer orosz katona van Ukrajnában vagy a hatá­rainál, beleértve a haditengerészetet, a légierőt is, azaz ezeket az erőket már mind fölhasználták. Ezért próbál most Putyin behozni plusz­erőket. Az Azerbajdzsánban lekötött 5 ezer fős orosz erőből vinne be egy dandárt vagy egy ezredet, Örményországból egy megerősített dandárt, a távol-keleti katonai körzetből is csoportosíthat át erőket. Továbbá a szíriai elnökhöz fordult, aki ígért is neki 40 ezer fegyverest…

 
Fotó: Németh Dániel

MN: Ez nem kamu?

SZZ: Nem hiszem, hogy az lenne, végül is őt az oroszok mentették meg. Egyes források szerint már mintegy másfél ezer Aszad-harcos meg is érkezett Moszkvába. Ez egyébként nagyon ijesztő. Az ukrán elnök is meghirdette az idegenlégió felállítását, és állítólag 20 ezer ember már jelentkezett is. Csakhogy a zsoldosokat kevésbé lehet kontrollálni. Emiatt fennáll a veszélye annak is, hogy a szíriaihoz vagy a líbiaihoz hasonló szörnyű helyzet alakul ki itt, Európában.

Valami diplomáciai megoldást kell tehát találni. Ehhez az kell, hogy Putyin valami eredményt tudjon felmutatni, amit otthon sikerként tud eladni. Egy ilyen már van: Zelenszkij két-három napja már arról beszélt, hogy megértették, hogy nem lehetnek NATO-tagok. Ehhez egyébként az alkotmányt is módosítaniuk kell, mert 2017-ben beleírták a NATO-csatlakozás szándékát az alkotmányba.

MN: Mindehhez miért kell Mariupolt elfoglalni? Hiszen a város körbe van zárva…

SZZ: Mert kellenek győzelmek. Putyin nem tud győzelmet felmutatni. Most két győzelmet akar, az egyik Mariupol, a másik Harkiv elfoglalása lenne.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk