A Facebook szabályozási és adóztatási kérdései

A mindenható algoritmus

Külpol

A magyar kormány újabban a tech cégek ellen lépne fel, de a Facebookot ettől függetlenül világszerte próbálják méretre vágni.

„A konfliktus következő horizontja a nagy tech cégek, a »kibernetikai-ipari komplexum« ellenzése lesz” – jelölte ki a magyar kormány legközelebbi ellenségét a „jobboldali ideológusként” emlegetett Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója egy februári interjújában. A kormány évek óta lebegteti a legnagyobb közösségi oldal, a Facebook szabályozását (erről bővebben lásd korábbi cikkünket: Véleményelhárítás, Magyar Narancs, 2020. október 1.), Varga Judit igazságügyi miniszter legutóbb tavaszra ígérte a vonatkozó javaslat benyújtását. Február közepén aztán sikertörténetként tálalta, hogy reklámadó címen a cég befizetett 3,8 milliárd forintot a központi költségvetésbe.

Bár a magyar kormány ezt is egyfajta szabadságharcként próbálja beállítani, a probléma világszintű, és egyre több helyen buknak ki a Facebook szervezeti felépítéséből, üzleti modelljéből és problémakezelési stratégiáiból eredő ellentmondások, és egyre több országban teszik fel a kérdést, hogyan lehetne megregulázni az oldalt, amely egyes radikálisabb vélemények szerint tulajdonképpen már-már a világunkat veszélyezteti.

Szemfényvesztés

A kritikákat a Facebook rendre azzal szokta elhárítani, hogy „csak egy platformot” működtet, amely biztosítja a szólásszabadságot mindenkinek, és nincs befolyása az ott megjelenő tartalmakra. Mostanra azonban egyértelművé vált, hogy mind a politikai, mind a gazdasági súlya óriási, és gyakorlatilag kontrollálatlan. Jelen formájában a Facebook amellett, hogy véleménybuborékokat hoz létre, kimondottan ösztönzi a vélemények radikalizálódását, és végső soron a társadalmat is szétszakítja – a szabályozási kérdést így sokan a liberális demokrácia túlélése zálogaként értelmezik.

Igaz, nem azon az alapon, ahogyan a jobboldal gondolja. A jobboldal – és a magyar kormány – állítása szerint ugyanis az Fb-n „balliberális” túlsúly, illetve liberális véleménydominancia érvényesül, a Facebook diszkriminálja és eltünteti a konzervatív véleményeket. Valójában egyáltalán nem erről van szó: az egyik fő probléma éppen a nagyon is laza moderálás, és az, hogy az oldal az extremitások felé tol – „mindenható algoritmusa” éppen az éles és sok reakciót kiváltó, ellentmondásos posztokat díjazza, bármi legyen is a tartalmuk.

A moderálás alapból titkos folyamatáról szóló, mégis nyilvánosságra került beszámolók szerint az oldal gyakorlatilag szándékosan hagy figyelmen kívül számos, a kontextusában gyűlöletkeltőnek számító posztot – a saját szabályai szerint ugyanis az egyes tartalmakat önmagukban kell értékelni. A moderálási szabályok meglehetősen képlékenyek, egyes nagy forgalmat generáló oldalak pedig külön védettséget is élveznek. Egy távozó dolgozó tavaly szeptemberi beszámolójában arra világított rá, hogy az oldal a kamuprofilokkal világszerte zajló politikai befolyásolási kísérleteket is ad hoc módon kezeli, sokszor csak tűzoltást végez, és többségében csak a potenciális PR-katasztrófákra koncentrál, vagy azokkal az esetekkel foglalkozik érdemben, amelyekből botrány lesz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.