A Facebook szabályozási és adóztatási kérdései

A mindenható algoritmus

Külpol

A magyar kormány újabban a tech cégek ellen lépne fel, de a Facebookot ettől függetlenül világszerte próbálják méretre vágni.

„A konfliktus következő horizontja a nagy tech cégek, a »kibernetikai-ipari komplexum« ellenzése lesz” – jelölte ki a magyar kormány legközelebbi ellenségét a „jobboldali ideológusként” emlegetett Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója egy februári interjújában. A kormány évek óta lebegteti a legnagyobb közösségi oldal, a Facebook szabályozását (erről bővebben lásd korábbi cikkünket: Véleményelhárítás, Magyar Narancs, 2020. október 1.), Varga Judit igazságügyi miniszter legutóbb tavaszra ígérte a vonatkozó javaslat benyújtását. Február közepén aztán sikertörténetként tálalta, hogy reklámadó címen a cég befizetett 3,8 milliárd forintot a központi költségvetésbe.

Bár a magyar kormány ezt is egyfajta szabadságharcként próbálja beállítani, a probléma világszintű, és egyre több helyen buknak ki a Facebook szervezeti felépítéséből, üzleti modelljéből és problémakezelési stratégiáiból eredő ellentmondások, és egyre több országban teszik fel a kérdést, hogyan lehetne megregulázni az oldalt, amely egyes radikálisabb vélemények szerint tulajdonképpen már-már a világunkat veszélyezteti.

Szemfényvesztés

A kritikákat a Facebook rendre azzal szokta elhárítani, hogy „csak egy platformot” működtet, amely biztosítja a szólásszabadságot mindenkinek, és nincs befolyása az ott megjelenő tartalmakra. Mostanra azonban egyértelművé vált, hogy mind a politikai, mind a gazdasági súlya óriási, és gyakorlatilag kontrollálatlan. Jelen formájában a Facebook amellett, hogy véleménybuborékokat hoz létre, kimondottan ösztönzi a vélemények radikalizálódását, és végső soron a társadalmat is szétszakítja – a szabályozási kérdést így sokan a liberális demokrácia túlélése zálogaként értelmezik.

Igaz, nem azon az alapon, ahogyan a jobboldal gondolja. A jobboldal – és a magyar kormány – állítása szerint ugyanis az Fb-n „balliberális” túlsúly, illetve liberális véleménydominancia érvényesül, a Facebook diszkriminálja és eltünteti a konzervatív véleményeket. Valójában egyáltalán nem erről van szó: az egyik fő probléma éppen a nagyon is laza moderálás, és az, hogy az oldal az extremitások felé tol – „mindenható algoritmusa” éppen az éles és sok reakciót kiváltó, ellentmondásos posztokat díjazza, bármi legyen is a tartalmuk.

A moderálás alapból titkos folyamatáról szóló, mégis nyilvánosságra került beszámolók szerint az oldal gyakorlatilag szándékosan hagy figyelmen kívül számos, a kontextusában gyűlöletkeltőnek számító posztot – a saját szabályai szerint ugyanis az egyes tartalmakat önmagukban kell értékelni. A moderálási szabályok meglehetősen képlékenyek, egyes nagy forgalmat generáló oldalak pedig külön védettséget is élveznek. Egy távozó dolgozó tavaly szeptemberi beszámolójában arra világított rá, hogy az oldal a kamuprofilokkal világszerte zajló politikai befolyásolási kísérleteket is ad hoc módon kezeli, sokszor csak tűzoltást végez, és többségében csak a potenciális PR-katasztrófákra koncentrál, vagy azokkal az esetekkel foglalkozik érdemben, amelyekből botrány lesz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Betiltás, uszítás, hergelés: tényleg csak ez maradt nekik

A gőgösség által csapdába lavírozta magát Orbán, a készséges rendőrség pedig nyilván félelemből eddig végrehajtott minden utasítást a nem-Pride Pride betiltásával. Ha szombaton a jelenlegi állás szerint indulnak el vélhetően tömegek a belvárosban, a csapda ajtaja összecsapódik. Mindeközben pedig egyre többen néznek bele reggelente a tükörbe azzal a félelemmel, hogy: „Mit fogok csinálni egy év múlva?” Mert noha – ismételten hangsúlyoznunk kell – még korántsem szabad végeredményt hirdetni, a legújabb adatok azért megerősítik legalább a lejtmenet érzetét.

„Mi nem ítélkezünk, aki úgy érzi, hogy segít neki ez az ételadomány és rászánja az időt, annak adunk”

2014 óta kéthetente száz-százötven embernek ad főtt ételt és tartós élelmiszert Makón a Heti Betevő, a kezdeményezést önkéntesek mellett pékségek, éttermek, vállalkozók éltetik. Az ételosztásra érkezők főleg idős és rossz körülmények között élő emberek, de az önkéntesek mindenkinek adnak, aki úgy érzi, segít neki az ételadomány. 

Ungvári Tamás: A dandyt elfogadom

  • Urfi Péter

Teljesen legális, belügyi bárcával vártak a legszebb lányok – dicsekedett az író, fordító majd' tíz évvel ezelőtt, amikor egy fotó történetét is alaposan körbejárta Urfi Péter kérdésére. Idézzük fel az Ungvári Tamással készült interjút egy 2016-os lapszámból!