A Facebook szabályozási és adóztatási kérdései

A mindenható algoritmus

Külpol

A magyar kormány újabban a tech cégek ellen lépne fel, de a Facebookot ettől függetlenül világszerte próbálják méretre vágni.

„A konfliktus következő horizontja a nagy tech cégek, a »kibernetikai-ipari komplexum« ellenzése lesz” – jelölte ki a magyar kormány legközelebbi ellenségét a „jobboldali ideológusként” emlegetett Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója egy februári interjújában. A kormány évek óta lebegteti a legnagyobb közösségi oldal, a Facebook szabályozását (erről bővebben lásd korábbi cikkünket: Véleményelhárítás, Magyar Narancs, 2020. október 1.), Varga Judit igazságügyi miniszter legutóbb tavaszra ígérte a vonatkozó javaslat benyújtását. Február közepén aztán sikertörténetként tálalta, hogy reklámadó címen a cég befizetett 3,8 milliárd forintot a központi költségvetésbe.

Bár a magyar kormány ezt is egyfajta szabadságharcként próbálja beállítani, a probléma világszintű, és egyre több helyen buknak ki a Facebook szervezeti felépítéséből, üzleti modelljéből és problémakezelési stratégiáiból eredő ellentmondások, és egyre több országban teszik fel a kérdést, hogyan lehetne megregulázni az oldalt, amely egyes radikálisabb vélemények szerint tulajdonképpen már-már a világunkat veszélyezteti.

Szemfényvesztés

A kritikákat a Facebook rendre azzal szokta elhárítani, hogy „csak egy platformot” működtet, amely biztosítja a szólásszabadságot mindenkinek, és nincs befolyása az ott megjelenő tartalmakra. Mostanra azonban egyértelművé vált, hogy mind a politikai, mind a gazdasági súlya óriási, és gyakorlatilag kontrollálatlan. Jelen formájában a Facebook amellett, hogy véleménybuborékokat hoz létre, kimondottan ösztönzi a vélemények radikalizálódását, és végső soron a társadalmat is szétszakítja – a szabályozási kérdést így sokan a liberális demokrácia túlélése zálogaként értelmezik.

Igaz, nem azon az alapon, ahogyan a jobboldal gondolja. A jobboldal – és a magyar kormány – állítása szerint ugyanis az Fb-n „balliberális” túlsúly, illetve liberális véleménydominancia érvényesül, a Facebook diszkriminálja és eltünteti a konzervatív véleményeket. Valójában egyáltalán nem erről van szó: az egyik fő probléma éppen a nagyon is laza moderálás, és az, hogy az oldal az extremitások felé tol – „mindenható algoritmusa” éppen az éles és sok reakciót kiváltó, ellentmondásos posztokat díjazza, bármi legyen is a tartalmuk.

A moderálás alapból titkos folyamatáról szóló, mégis nyilvánosságra került beszámolók szerint az oldal gyakorlatilag szándékosan hagy figyelmen kívül számos, a kontextusában gyűlöletkeltőnek számító posztot – a saját szabályai szerint ugyanis az egyes tartalmakat önmagukban kell értékelni. A moderálási szabályok meglehetősen képlékenyek, egyes nagy forgalmat generáló oldalak pedig külön védettséget is élveznek. Egy távozó dolgozó tavaly szeptemberi beszámolójában arra világított rá, hogy az oldal a kamuprofilokkal világszerte zajló politikai befolyásolási kísérleteket is ad hoc módon kezeli, sokszor csak tűzoltást végez, és többségében csak a potenciális PR-katasztrófákra koncentrál, vagy azokkal az esetekkel foglalkozik érdemben, amelyekből botrány lesz.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk