"A legolcsóbb és legveszélyesebb ideológiai robbanószer" (Michael Schmidt-Salomon filozófus, a Giordano Bruno Alapítvány elnöke)

szerző
Simon Krisztián
publikálva
2007/33. (08. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Egy sereg tudós és filozófus azon fáradozik, hogy meggyőzze az embereket: a vallás nemcsak hazug, hanem rendkívül káros is. Az ezen gondolkodók egyik fellegvára a német Giordano Bruno Alapítvány, egy ideológiai műhely, amely alternatív válaszokkal szolgál minden "vallásos tévhitre".

Egy sereg tudós és filozófus azon fáradozik, hogy meggyőzze az embereket: a vallás nemcsak hazug, hanem rendkívül káros is. Az ezen gondolkodók egyik fellegvára a német Giordano Bruno Alapítvány, egy ideológiai műhely, amely alternatív válaszokkal szolgál minden "vallásos tévhitre".

Magyar Narancs: Milyen veszélyeket hordoz magában a vallás a 21. században?

Michael Schmidt-Salomon: A vallásos tévhitek a felvilágosodás minden igyekezete ellenére hatalmas embertömegeket kerítenek bűvkörükbe. Ezek nemcsak ellenszenvet ébresztenek a más vallásúakkal és a hitetlenekkel szemben, hanem emellett a legolcsóbb és legveszélyesebb ideológiai robbanószerek, melyeket az emberiség létrehozott. Egy világi vállalat vezetője - legyen bármilyen tehetséges - képtelen lenne rávenni beosztottait, hogy akkora pusztítást vigyenek végbe saját életük árán, mint a szeptember 11-i terrortámadások végrehajtói. Az idáig meg nem szelídített vallásoknak ugyanakkor gyerekjáték követőikből előhívni a legrosszabb énjüket.

A 21. század technológiai felkészültségét tekintve nem engedhetjük meg magunknak, hogy olyan emberek irányítsák a világ történéseit, akiknek a világnézete egy ötéves gyerek értelmi szintjének megfelelő. A probléma az, hogy míg technológiailag a 21. században élünk, addig a világképünket több ezer éves legendák határozzák meg. A legmagasabb szintű technikai tudás és a naiv gyermekmesék együttélése hosszú távon katasztrofális következményekkel járhat. Úgy viselkedünk, mint egy sereg óvodás, akikre egy repülőgép vezetését bízták rá.

MN: A hit évezredek óta vigaszt és reményt nyújt az embereknek. Nem fél tőle, hogy a vallások eltűnésével elszabadulna a pokol?

MSS: Mindig a vallások voltak azok - és itt a vallások közé sorolom az olyan politikai vallásokat is, mint a sztálinizmus vagy a nemzetiszocializmus -, amik folyamatosan embertelen körülményeket teremtettek a földön. Egyedül a kereszténység számtalan millió embert taszított a halálba boszorkányüldözéseivel, eretnekégetéseivel, a vallási háborúkkal és misszionárius tevékenységével. Az is közismert tény, hogy az emberi jogok elfogadtatásáért hosszasan kellett hadakozni a keresztény egyházakkal, ezért nem csoda, hogy szabad társadalmak csakis akkor alakulhattak ki, amikor az egyházak vesztettek befolyásukból.

MN: És abékéssége miatt csodált buddhizmus?

MSS: Itt különbséget kell tenni a buddhizmus különböző formái és a kezdeti buddhista filozófia között, amely még istenek nélkül tanított. Le kell szögezni, hogy a tibeti buddhizmus, amely ma Nyugaton annyira népszerű, semmiképpen sem nevezhető békésnek vagy haladó szelleműnek. A dalai láma ugyan nagyon kedvesen tud mosolyogni a kamerába, de ettől még nem hunyhatunk szemet afölött, hogy a lámák uralma egy hosszú és kegyetlen diktatúra volt. Csak azt tudom mindenkinek ajánlani, aki a buddhizmusról és a dalai lámáról áradozik, hogy nézzen utána a hozzájuk fűződő, olykor sokkolóan kegyetlen történelmi tényeknek.

MN: Miért kellene a vallásokat eltörölni? Nem elég megreformálni őket?

MSS: Először is le kell szögezni, hogy a vallás csak akkor szűnhet meg, ha a hívők belátják, hogy nincs rá szükségük. Ezt felsőbb parancsra nem fogják megtenni. Másrészt felmerül az a kérdés, hogy megreformálhatók-e a vallások. Valószínűleg csak nagyon korlátozott mértékben. Egy vallásos szervezetet nem téveszthetünk össze egy felvilágosult vitaklubbal, ahol a minél jobb, humánusabb és haladóbb szellemű érvek számítanak. Aki csak azt fogadja el igaznak, amit Isten kinyilatkoztatott, attól nem várhatjuk el, hogy egyik pillanatról a másikra meghallgasson egy világias érvet, és azt mondja: "Bocs, úgy tűnik, ebben a kérdésben tévedtünk." Ehelyett egyre jobban kapaszkodik azokba a szent dogmákba, amelyek szerinte örök időkre szólnak. Ezeket nem lehet megújítani, legfeljebb retusálni, hogy ne tűnjenek annyira idejétmúltnak.

Másképp fogalmazva: a tudományos kutatások eredményei csak korlátozott mértékben képesek beépülni a vallásos világrendbe. Mennél inkább nő a kritikai értelem, annál nagyobb az esély arra, hogy a hívők fejében élő világkép összeomlik, mint egy kártyavár.

MN: Még akkor is, ha a Biblia sok helyen a leírtak allegorikus értelmezését kívánja az olvasótól?

MSS: A vallásos tanok allegorikus olvasata sem egyeztethető össze az evolúciós elmélettel. Richard Dawkinsnak teljesen igaza van, amikor azt írja: az univerzum tulajdonságai olyanok, amilyeneket akkor várunk el, ha nincs mögöttük se terv, se akarat, se jó vagy rossz, csakis a vak, könyörtelen közömbösség. Ha komolyan veszszük a modern tudomány vívmányait, akkor megállapíthatjuk, hogy a homo sapiens nem a teremtés koronája, hanem egy akaratlan, kozmológiailag jelentéktelen és mulandó kis jelensége egy minden céltól és értelemtől mentes univerzumnak. Ez a felismerés jelentheti a kegyelemdöfést minden istenhitnek. Elsőre ugyan kegyetlenül hangzik, de ez az üzenet mégsem annyira sötét: létezésünk mély metafizikai értelmetlenségének felismerése ugyanis lehetőséget ad arra, hogy kiteljesítsük a személyiségünket. Egy önmagában értelmetlen univerzumban megvan az a kiváltságunk, hogy saját magunk határozzuk meg életünk értelmét.

MN: A Giordano Bruno Alapítvány milyen módszerekkel kívánja felnyitni az emberek szemét?

MSS: Az alapítvány neves tudósokat, filozófusokat és művészeket gyűjt egybe, hogy egy attraktív világias alternatívát dolgozzanak ki az idejétmúlt vallásos mesékkel szemben. Hogy az alternatív világnézetünket megismertessük a társadalommal, nemcsak gyűléseket és különböző rendezvényeket szervezünk, hanem olyan kampányokat is indítunk, amelyek garantáltan felkeltik a média érdeklődését. Ilyen volt többek között a kölni Katolikus Ifjúsági Világtalálkozóval egy időben megrendezett "Vallásmentes zóna", vagy legutóbb a Volt Muszlimok Központi Tanácsának kampánya, amely világszerte nagy vihart kavart. Emellett elég sikeresen működik az alapítvány által támogatott Világnézeti Kutatócsoport (fowid) és Humanista Sajtószolgálat (hpd). Míg a fowid számtalan empirikus adatot hozott nyilvánosságra a német társadalom világnézeti megosztottságáról, és többek között kimutatta, hogy Németországban a vallástalanok többen vannak a katolikusoknál, és az úgynevezett hívők többsége sem fogadja el a vallásának megfelelő istenképet, addig a hpd hallhatóvá tette a médiában mindaddig alulreprezentált ateisták hangját. Ezekkel a Giordano Bruno Alapítvány elérte, hogy rövid időn belül a "felvilágosodás ötletgyáraként" tartsák számon. Mindegy, hogy mi a téma: az evolúciós elmélet védelme, az agykutatás, a művészeti, vallás- vagy szólásszabadság, esetleg az iszlám vagy a kereszténység kritikája, a Giordano Bruno Alapítvány egyre elfogadottabb vitapartnerré válik.

MN: Nem tart attól, hogy provokatív kampányuk többet árthat, mint amennyit használ?

MSS: Nem. Tapasztalataink pont az ellenkezőjét bizonyítják. Sokan hosszú ideig vártak rá, hogy valaki végre szembe merjen szállni az egyházak akaratával. Persze ezzel nő annak az esélye, hogy megsérthetünk "vallásos érzelmeket", de ettől nem szabad megijednünk. Aki figyelembe veszi a "megsérthető vallásos érzelmeket", az elfogadja azt a szűk látókörű elképzelést, hogy az ilyenfajta érzelmeket védeni kell. Attól, hogy a vallási fanatikusok az utcára vonulnak, és hevesen tiltakoznak munkásságunk ellen, a kritikai értelemnek nem szabad elhallgatnia. Helyette inkább harcba kell vonulnia. Ahhoz, hogy véghezvigyük a felvilágosítást, nemcsak okos gondolatokra van szükségünk, hanem arra is, hogy emelt fővel járjunk.

A tudomány mindenekfelett

"Az új ateisták pápája" - így nevezi a német Spiegel hetilap Richard Dawkins oxfordi evolúciós biológust, aki munkásságával győzelemre vezetné a tudást Isten hatalmával szemben. Hogy szavai nem találnak süket fülekre, az is bizonyítja, hogy legutóbbi, God Delusion (Isteni szemfényvesztés) című könyve az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában közel harminc hétig szerepelt a bestsellerlistákon. A biológusnak az évek alatt számtalan harcostársa akadt, akik vele együtt büszkén vállalják hitetlenségüket, és készek bármikor vitába szállni az egyház képviselőivel. "Az utóbbi húsz évben könnyű dolga volt a vallásnak. Aki hitt, az kivételezett helyzetben volt. A püspökökkel tiszteletteljesen bántak, adtak a szavukra, meghívták őket különféle etikai bizottságokba. Az újdonság az, hogy az embereknek ebből elegük lett. Ez jórészt az iszlám megerősödésének is köszönhető. Eljött az idő az ateista gondolkodás megújítására" - nyilatkozott a Spiegelnek Dawkins, akit az amerikai Foreign Policy magazin időközben a világ három vezető személyisége között tart számon. Véleménye szerint az "testamentum Istene az irodalomtörténet egyik legellenszenvesebb figurája: igazságtalan, rasszista, homofób, gyermekgyilkos és megalomániás, hogy csak párat említsünk az ellene felhozott vádak közül.

"A mindenható Logosz áldjon meg az Atya Püthagorasz, a Fiú Arkhimédész és a Szentlélek Newton nevében" - fogalmazta meg Piergiorgio Odifreddi olasz matematikus az új ateizmus lényegét: a tudomány mindenek- - és főképp Isten - felett. Részben ennek a nézetnek köszönhető, hogy az új ateizmus képviselői magukat brightnak (felvilágosodottnak) nevezik: "Talán kicsit kérkedően hangzik, de az ateista kifejezés ellenszenvet keltett az amerikaiakban, akárcsak a homoszexuális. Ezért úgy döntöttünk, keresünk egy olyan elnevezést, ami kevésbé korbácsolja fel az indulatokat, mint például a melegek választott megnevezése: a gay" - magyarázta meg a csoport nevének eredetét Dawkins. Egy kiáltvány olyan személynek írja le a brightot, aki olyan naturalista világképpel rendelkezik, amely mentes minden emberfelettitől. Nincs szüksége szellemekre, tündérekre, a húsvéti nyúlra vagy akár Istenre. Az új ateisták ugyan nem merészkednek odáig, hogy a vallásokat nevezzék ki minden földi rossz okozójának, de azt szentül hiszik, hogy alig van olyan gaztett, amelyet ne tudna legitimálni az istenhit.

Persze az istenhívők sem hagyták szó nélkül a bright-mozgalom elméleteit;többek között Alister McGrath, aki szintén tudós: a molekulárbiológus és vallástörténész A Dawkins-szemfényvesztés című könyvében azt vetette az evolúciós biológus szemére, hogy túlságosan magasra emeli a tudomány rangját, miközben pontatlanul idézi a Szentírást, érvei pedig sokszor nem többek az internetről összehalászott zavaros idézeteknél. Végül azt az állítást, hogy az istenhit egy veszélyes vírus, egyszerűen "áltudományos baromságnak" nevezte. Emellett ateista körökben is vannak, akik fenntartásokkal közelítenek a mozgalom munkásságához. Timothy Garton Ash, a The Guardian kolumnistája például attól tart, hogy a túlontúl agresszív bright-kampányok főképp a másodgenerációs bevándorlóknak jelenthetnek problémát, akik ha azzal szembesülnek, hogy csakis vallásuk elhagyásának útján válhatnak európaivá, Garton Ash szerint inkább meg sem próbálnak beilleszkedni és a társadalom teljes jogú tagjává válni.

Ateista gyerekszobák

Boszorkányégetés közben megörökített viasz-püspökök, kigúnyolt öngyilkos merénylők - a Giordano Bruno Alapítvány tudja, hogyan játsszon a hívők idegeivel. Legutóbb Edmund Stoibert, Bajorország keresztényszocialista miniszterelnökét hozták ki sodrából, aki nem bírta elviselni, hogy Janosch, a népszerű gyermekkönyvíró és rajzfilmkészítő szabad idejében vallásellenes karikatúrákat készít az alapítvány felkérésére. Stoiber felszólította az ország keresztény lakosait, ne engedjék, hogy ezek az alkotások megrontsák gyermekeiket.

Michael Schmidt-Salomon túlzottnak nevezte ezt a reakciót, szerinte ennyi erővel a legtöbb mesekönyvet és ifjúsági regényt száműzni kellene a gyerekszobákból, hiszen legtöbbjük írója, mint például Erich Kästner vagy Mark Twain, maga is ateista volt. Ennek okát az alapítvány vezetője egyébként abban látja, hogy "aki a gyermekeket szereti és nekik ír, az nehezen tud megbarátkozni az egyház diktálta autoritárius nevelési szokásokkal". Akárcsak Janosch, aki korábban azt mondta: "Életem legrosszabb balesete az volt, hogy katolikusnak születtem."

A keresztények évszázadokon keresztül az "aki a gyermekét szereti, megfenyíti" maxima szerint nevelték porontyaikat. Az intézetben nevelkedő gyermekek szenvedték el a legtöbb "csapást az Úr nevében", őket nevelőik még az 1980-as években is rendszeresen verték, megalázták és kizsákmányolták - áll a humanista sajtószolgálat közleményében. A Giordano Bruno Alapítvány ezért őszre meghirdette "egyházkritikus gyermekoffenzíváját", amelynek keretében az óvodákba is eljuttatná felvilágosult gondolatait. Az első képeskönyv szeptemberben jelenik meg Merre jutni Istenhez? - kérdezte a kismalac címmel.

szerző
Simon Krisztián
publikálva
2007/33. (08. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Kormányzati manőverek
Mi lesz a Corvinusszal?
Interjú a Libri vezetőivel
Halmos Ádám és Sárközy Bence a könyvkiadásról
Interjúk
Rév István, Baki Péter, Ligeti Gyuri
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...