A Panama-iratok 2016-os nyilvánosságra kerülése után több kormány, így az izlandi vagy a pakisztáni is belebukott az ügybe, és számos ország szigorításokat jelentett be. Hogy ezekkel mire mentünk, jól mutatja, hogy 2017-ben egy újabb szivárogtatási ügy (ezúttal az ún. Paradise-aktáké) borzolta a kedélyeket; az idén pedig napvilágra kerültek a Pandora-iratok. Ez utóbbiakban nem egy olyan politikus neve merül fel, aki azt követően került közel a tűzhöz, hogy elődje belebicsaklott a 2016-os botrányba.
A Panama-papírok története jól ismert: 2014 végén egy John Doe néven emlegetett (ez egyébként az ismeretlen holttestek angol hatósági „beceneve”) szivárogtató kódolt üzenetben kereste meg Bastian Obermayert, a Süddeutsche Zeitung újságíróját, hogy felhívja a figyelmét a nemzetközi politikai-gazdasági és bűnözői elit jelentős részét érintő pénzügyi machinációra. Obermayer felkérte kollégáját, Frederik Obermaiert (a nevek hasonlósága a véletlen műve; az utóbbival interjúnk is készült: „Az offshore mindenkit érint”, Magyar Narancs, 2016. december 15.), és a két oknyomozó zsurnaliszta nekiállt, hogy a John Doe-tól kapott anyagokat átnézzék. A mennyiség elképesztő volt, 4,8 millió e-mail, 3 millió adatfájl, és 2,1 millió PDF dokumentum került hozzájuk. A németek ekkor fordultak az International Consortium of Investigative Journalists (ICIJ) nevű nemzetközi újságíró-szervezethez, amelynek égisze alatt korábban sosem látott összefogás alakult ki az iratok minél alaposabb feltárására. 80 ország csaknem 400 újságírója dolgozott évekig az iratokon, mire előálltak velük.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
