A Pandora-iratok

Árnyékos paradicsomok

Külpol

Nem ez a mostani az első nagy kiszivárogtatás az off­shore-ozás, a globális vagyonmentés és adóelkerülés világából, de ez a legszélesebb merítésű a hasonló esetek között. Kik buktak le a múlt héten?

A Panama-iratok 2016-os nyilvánosságra kerülése után több kormány, így az izlandi vagy a pakisztáni is belebukott az ügybe, és számos ország szigorításokat jelentett be. Hogy ezekkel mire mentünk, jól mutatja, hogy 2017-ben egy újabb szivárogtatási ügy (ezúttal az ún. Paradise-aktáké) borzolta a kedélyeket; az idén pedig napvilágra kerültek a Pandora-iratok. Ez utóbbiakban nem egy olyan politikus neve merül fel, aki azt követően került közel a tűzhöz, hogy elődje belebicsaklott a 2016-os botrányba.

A Panama-papírok története jól ismert: 2014 végén egy John Doe néven emlegetett (ez egyébként az ismeretlen holttestek angol hatósági „beceneve”) szivárogtató kódolt üzenetben kereste meg Bastian Obermayert, a Süddeutsche Zeitung újságíróját, hogy felhívja a figyelmét a nemzetközi politikai-gazdasági és bűnözői elit jelentős részét érintő pénzügyi machinációra. Obermayer felkérte kollégáját, Frederik Obermaiert (a nevek hasonlósága a véletlen műve; az utóbbival interjúnk is készült: „Az offshore mindenkit érint”, Magyar Narancs, 2016. december 15.), és a két oknyomozó zsurnaliszta nekiállt, hogy a John Doe-tól kapott anyagokat átnézzék. A mennyiség elképesztő volt, 4,8 millió e-mail, 3 millió adatfájl, és 2,1 millió PDF dokumentum került hozzájuk. A németek ekkor fordultak az International Consortium of Investigative Journalists (ICIJ) nevű nemzetközi újságíró-szervezethez, amelynek égisze alatt korábban sosem látott összefogás alakult ki az iratok minél alaposabb feltárására. 80 ország csaknem 400 újság­írója dolgozott évekig az iratokon, mire előálltak velük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”