Benedek pápa és a holokauszttagadó katolikus főpap - Vissza a karámba

Külpol

Januárban a Vatikán megszüntette négy engedély nélkül felszentelt püspök kiközösítését. Bár XVI. Benedek döntése igen kényes, a tömegtájékoztatás számára legfeljebb az egyik püspök makacs holokauszttagadása révén vált valamelyest érdekessé. Pedig az 1988-ban kipattant, ám közvetve a II. vatikáni zsinat óta tartó válság olykor szinte egyházszakadással fenyegetett. László Ferenc

1988 nyarán a svájci Écone-ban a 82 esztendős Marcel Lefébvre érsek püspökké szentelte a saját maga alapította Szent X. Pius Papi Testvérület (Fraternitas Sacerdotalis Sancti Pii X) négy tagját. A jó előre bejelentett s a provokatív szándékot éppen nem nélkülöző aktus egyenes következménye volt annak az évek során egyre csak erősödő ellenszenvnek, amelyet az egyházi élet számos mozzanatát átformáló II. vatikáni zsinat ébresztett a tradicionalista klérustagokban. 'k szerveződtek az említett nemzetközi fraternitásba, s az ő emblematikus vezéralakjuk volt az idős főpap, aki már a zsinaton is rendre szót emelt a reformszellem legkülönbözőbb megnyilvánulásai (például a protestánsok puszta jelenléte) ellen.

Pápábbak a pápánál

A tradicionalisták egyik legfontosabb sérelmét a liturgiában bekövetkezett változások jelentették, s jelentik máig, ám a laikus olvasó számára a különböző miserendek ütköztetésénél érdekesebb lehet, hogy Lefébvre és követői az ökumenizmus, vagyis a keresztény felekezetek közötti párbeszéd és a vallásszabadság kérdésében is túlontúl liberálisnak találták a zsinat szellemét. S a zsinat láttán bizonyítottnak és roppant fenyegetőnek ítélték a püspöki kollegialitás térnyerésének kockázatát is, mely immár az egyház - korábban a pápa által óvott - tanító hivatalát (magisterium) veszélyezteti. Így hát részint az évszázados hagyományok, részint éppenséggel a csorbítatlan pápai hatalom védelmében távolodtak el mind jobban a Vatikán hivatalos irányvonalától, s ez vezetett az 1988-as eseményekhez. Hiába tárgyalt az érsekkel több ízben is személyesen Joseph Ratzinger, a Hittani Kongregáció szép reményű prefektusa, Lefébvre püspökké szentelte négy papját: Bernard Fellay-t (majdani utódát a Pius-társaság élén), Bernard Tissier de Mallerais-t, Alfonso de Galarretát és Richard Williamsont, akiről még szót ejtünk az elkövetkezőkben.

Ezzel a hivatalos vatikáni értelmezés szerint a felszentelést végző és az azt elfogadó személyek egyaránt az "önmagától beálló" kiközösítés (latae sententiae) kánonjogi kategóriájába kerültek, de azért e tényt - biztos, ami biztos - II. János Pál apostoli levele (az eseményt skizmatikus, vagyis egyházszakadást felidéző tettként értelmező Ecclesia Dei) éppúgy kinyilvánította, mint az illetékes kúriai hivatal. Lefébvre és hívei ezzel szemben arra hivatkoztak, hogy vészhelyzet esetén a pápai engedély mellőzhető, márpedig a vészhelyzet fennállt, hiszen "Róma a sötétben tévelyeg... s az egyház világszerte a liberalizmustól és ökumenizmustól vezérelt zsinat hamis ideáit követi".

A párhuzamos katolikus egyház létrejöttének veszélye határozott lépésekre sarkallta a Vatikánt, és sikerült is valamelyest megosztani Lefébvre szimpatizánsainak táborát: a tradicionalista szerveződések jelentős része elhatárolódott az általa irányított testvérülettől, amelyből ugyancsak kiváltak néhányan. Ám ha tekintélye meg is csappant, s pozíciója kétségessé vált, azért a Pius-társaság nemzetközi hálózata tovább működött, megannyi egyházi személyiség maradt kapcsolatban velük, s ezt a felemás helyzetet érzékeltette az is, hogy az 1991-ben elhunyt exkommunikált Lefébvre teste fölött érsekek és püspökök mondtak imát. Két évtizeddel az écone-i botrány után, mely húsz év során a pápa adminisztrációja mindvégig belső problémaként kezelte a szélső tradicionalisták ügyét, immár mindkét fél békülékenyebbnek mutatja magát.

Egy furcsa angol

Ennek az egyházi détente-nak volt látványos gesztusa a pápa januári döntése, melyet épp az ún. keresztény egységhéten, s egyúttal a II. vatikáni zsinat meghirdetésének 50. évfordulóján hoztak nyilvánosságra - aligha véletlenül. Meglehet, a külvilág számára kevéssé attraktív esemény el is sikkadt volna, ha a svéd televízió nem épp ekkor tűzi műsorára azt a még tavaly novemberben készített interjút, amelyben a már említett Williamson "püspök" kereken tagadta a gázkamrák létezését, s egyszersmind legfeljebb 300 ezer főre becsülte a holokauszt zsidó áldozatainak számát. Ennek hallatán értelemszerűen számos zsidó és más csoport adott hangot dühös tiltakozásának, míg a Vatikán a két egymás közelségébe került esemény szétválasztására s egyúttal a holokauszttal kapcsolatos hivatalos egyházi álláspont nyomatékosítására törekedett. A Vatikánhoz közel álló olasz publicista, Andrea Tornielli túl azon, hogy médiamanipulációnak és rosszindulatúan időzített botránynak bélyegezte Williamson ügyét, s főként a pápát inszinuáló tálalást, arra hivatkozott, hogy sajnos az ominózus prelátus rendszerint más témákban is összevissza beszél.

Torniellinek kétségkívül igaza van, hiszen Williamson a régóta kultivált holokauszttagadás mellett az összeesküvés-elméletek egyik nemzetközileg elismert népszerűsítőjének számít. Így a Kennedy-gyilkosság, a 9/11, vagy éppenséggel a Cion bölcseinek jegyzőkönyve kérdésében is meglehetősen extrém nézeteket hirdet, s még Rodgers és Hammerstein klasszikus musicalét, a szolid-szelíd Muzsika hangját is a lélek- és értékromboló törekvések ádáz eszközének ítéli. Sőt, nemcsak II. János Pálról, de utódáról is akadt néhány rossz szava, amikor Ratzinger korábbi teológiai működését liberális, neomodernista tévelygésként értelmezte.

Williamson a Vatikánt érő bírálatok láttán múlt pénteken levélben kért elnézést a pápától, amiért a holokauszttal foglalkozó kijelentésével szükségtelen gondot és problémát okozott neki és az egyháznak. A blogjában (Dinoscopus) is publikált írás visszatekintve "meggondolatlannak" ismeri el a svéd tévéseknek adott nyilatkozatát. Ily mértékű keresztényi töredelemmel szembesülve akár napirendre is lehetne térni a botlás felett, ám az eset nem ennyire szimpla. A katolikus tradicionalisták körében ugyanis Williamson személyét megbecsülés övezi, s tán nézeteivel sem áll teljesen egyedül. Hiszen maga a néhai Lefébvre érsek sem volt éppenséggel tévedhetetlen: nemcsak a Vichy-rendszerről emlékezett meg őszinte elismeréssel, de Francótól Salazaron át egészen Pinochetig jószerével minden jobbos diktatúrát a keblére ölelt, s természetesen Le Pen működését is tetszéssel szemlélte.

Nem is annyira meglepő hát, hogy a progresszív katolikusok kissé megütközve vették tudomásul a pápa békegesztusát, s hogy nem egy közülük a reakciós eszmék egyházon belüli térnyerésétől tart. S ez az aggodalom meglehet akkor is reális marad, ha majd a tradicionalisták is elismerik végre a II. vatikáni zsinat döntéseit, s formálisan immár konciliánsnak fogják mutatni magukat.

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.