Elnökválasztás Indonéziában: Tudják énekelni

  • - kovácsy -
  • 2004. július 15.

Külpol

Az egyiknek a családi neve ott fénylik a hazafias legendáriumban, a másiktól azt lehet remélni, hogy rendet teremt, és visszahoz valamit az egykori prosperitásból is. A harmadik meg rendes embernek látszik.

Komótosan halad a szavazatszámlálás, de hát vagy 13 000 szigetrõl kellett begyûjteni az urnákat, 150 millió volt a szavazásra jogosult, a részvételi arány pedig meglehetõsen magas, 80 százalék körüli. Igaz, számos civil kezdeményezés is létrejött ennek érdekében, sok helyen sorsoláson vehetett részt, aki lyukasztott - kár, hogy sokan az összehajtott szavazólapon, ami legalább két lyukat jelent. De túl sok lett volna az érvénytelen voks, újraszámolták õket, és csak az esett ki, amelyiken nem volt egyértelmû a választói szándék. A tombolán motort, hajszárítót lehetett nyerni, az egyik kelet-jávai szavazókörzetben egy pár kecskét is: ebben már egy tévés stáb is megérezte a hírértéket, a kecskék meg a lehetõséget, és a helyi választási illetékesek nagy pironkodására éppen a forgatás pillanataiban mutatták be animális áldozatukat a testi szerelem oltárán, magukra vonva az operatõr, majd késõbb a tévénézõ tömegek lelkes érdeklõdését. Amúgy minden rendben zajlott, az incidensek, amiktõl sokan féltek, elmaradtak.

Az elnökválasztást - az ország történetében elõször zajlott közvetlen módon - áprilisban parlamenti, tartományi és helyi választások elõzték meg. Annak a nagy vesztese a (mondjuk: baloldali) PDI-P volt, Megawati Sukarnoputri, a hivatalban lévõ államfõ pártja. ' a néhai országalapító, Sukarno lánya. Rajta kívül két húga is elindult egy-egy konkurens párt élén, de az eredmények listáján már nyomuk veszett, valahol az "egyéb" és a parlamentbe be sem jutott csoportok - összesen 24 párt indult - határvidékén. A PDI-P 1999-ben, a 32 éven át tartó Suharto-diktatúra utáni elsõ választásokon még a szavazatok bõ egyharmadát szerezte meg, most viszont még az ötödét sem, de a 21 százalékkal élre került Golkar, az indonéz utódpárt is rontott másfél százalékot legutóbbi eredményén. A mezõny tehát kiegyenlítõdött, erõsödtek a mohamedán vallási hátterû pártok, ami a világ legnépesebb mozlim országában aligha meglepõ. Ezek a csoportok távol állnak a máshonnan ismert radikalizmustól, habár léteznek a parlamenti politizálás világán kívül ilyen szervezetek is, amint ezt a 2002-es bali merényletek, majd a 2003-as dzsakartai robbantás is jelezte. Megjelent és rögtön közel 8 százalékot szerzett egy bizonyos Demokrata Párt, amelynek a vezéregyénisége, Susilo Bambang Yudhoyono a robbantásokat követõen a biztonsági ügyek minisztereként határozott fellépésével nemzetközi elismerést aratott. Nos, õ az említett "rendes ember", aki a szavazatszámlálás lapzártánkkor ismert állása szerint az élen áll. Az a kérdés, hogy a szeptemberi második fordulóban kormánybeli volt felettesével, Megawatival mérkõzik-e majd, vagy egykori katonai elöljárójával, Wiranto tábornokkal, aki esetleg mégis elõrerukkol a második helyre. Az utóbbi a Golkart képviseli, és alelnökjelöltként a választásokon tíz százalékot szerzett Nemzeti Ébredés Pártja alapítója, a 2001-ben alkalmatlansága és több korrupciós ügy miatt elmozdított korábbi államfõ, Abdurrahman Wahid öccsét állította maga mellé. A Suharto-rendszerrel egykoron szemben álló vallásos mozgalom volt vezetõjét a lezáratlan bírósági ügyek miatt tiltották el az indulástól, de a sármosnak és karizmatikus figurának mondott Wiranto múltja is foltos. Az 1998. májusi, szinte vértelen forradalom, mondhatni, elhúzódó rendszerváltás idõszakában védelmi miniszter és a hadsereg fõparancsnoka volt. Ez még nem is volna baj, csakhogy az ENSZ vizsgálódásai szerint közvetlen, bár nem kizárólagos felelõsség terheli a kelet-timori vérengzésekért, amelyek az indonéz hadsereg tevõleges támogatásával zajlottak az azóta független Kelet-Timorban, miután a lakosság több évtizedes elnyomást és a nemzetközi tiltakozásokat követõen a függetlenné válás mellett szavazott. Igaz, a kelet-timori vezetõk a jelek szerint inkább elsimítanák az ügyet, mintsem kiéleznék, úgyhogy a tábornok, aki közismert karaoke-rajongó, és nyugalomba vonulásakor jótékonysági céllal egy CD-t is megjelentetett, nemzetközi páriává aligha válik.

Susilo helyzete némileg hasonló. Viszonylag szerény sorból jutott el õ is a katonai hierarchia felsõ rétegeibe, bár távolról sem a Wiranto által elért csúcsokra. Ott volt Kelet-Timoron is, de alacsonyabb beosztásban, és senki sem vádolta semmivel. Dalra viszont õ is szívesen fakad, sõt miután megmérkõztek a helyi Megasztár egy adásában, Wiranto azt mondta, hogy éneklésben Susilo a jobb. De nem csupán éneklésben: költõként is régóta próbálgatja képességeit, válogatott versei között tavasszal megjelent, ezeroldalas önéletrajzában szemezgethettek az érdeklõdõk.

Az sem volna hátrány persze, ha valamelyest tisztán látnánk, mit is mondtak, ígértek az említettek - és további, eleve esélytelen, bár nem feltétlenül perspektívátlan társaik. Beszélni ugyanis volna mirõl. A végtelenül és leírhatatlanul korrupt Suharto-rezsim bukása után hat évvel sem javult sokat a helyzet: csak az ismertté vált és kivizsgált eseteket számítva az elmúlt két évben 2,35 milliárd dollárnyi veszteséget okozott az országnak a hûtlen kezelés, megvesztegetés és hasonlók. De alsó szinten is mindenütt mindenért kenõpénzt kell fizetni, fõleg ha iskoláztatni akarja valaki a gyerekét. Ezen persze minden jelölt változtatni óhajt, csak éppen a részletekkel bánnak takarékosan. Aztán ott van az elképesztõ munkanélküliség, amin Megawati megint csak nem tudott változtatni. Nem csoda, hiszen a külföldi tõkét visszarettenti a korrupció meg a belbiztonsági problémák, a terrorizmus - amúgy valószínûleg nem túl nagy - veszélye, valamint a szakadár mozgalmak nem szûnõ akciói Észak-Szumátrán és Pápuaföldön. Indonézia lakosságának 60 százaléka legfeljebb alapfokon képzett - mondja erre egy szakerõ -, fontosabb a jó fellépés, mint az árnyalt beszéd. Habár éppen Susilóról, a "gondolkodó tábornokról" beszélik, hogy túlságosan is aggályos, a különféle nézeteket, véleményeket mérlegelõ típus, amibõl a teszetoszaság káosza, de akár bölcs kormányzás is kialakulhat. Már ha sikerül felülkerekednie bármelyik potenciális ellenfele régebbi, nagyobb és olajozottabb politikai gépezetén.

- kovácsy -

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.