Emmanuel Macron Franciaország nevében bocsánatot kért a ruandai népírtás miatt

  • MTI/narancs.hu
  • 2021. május 27.

Külpol

A francia elnök csütörtökön Kigaliban ismerte el országa szerepét a tragédiában.

Emmanuel Macron a héten a kapcsolatok helyreállításának szándékával utazott a kelet-afrikai országba, amely hosszú évek óta azzal vádolja Franciaországot, hogy bűnrészes a több mint 800 ezer ember – többségükben a tuszi nemzetiséghez tartozók – életét követelő 1994. évi atrocitásokban, írja az MTI.

A Ruandai Köztársaság fővárosának, Kigalinak a Gisozi nevű városrészében áll az az emlékmű, ahol a népirtás több mint 250 ezer áldozatának a maradványai nyugszanak. Macron itt tartott beszédében kijelentette, hogy Franciaországnak feladata van „a történtek kapcsán, és elismeri a szenvedés nagyságát, amelyet a népírtás okozott a ruandai népnek”. Emlékeztetett továbbá, hogy a nemzetközi közösség három „végtelen” hónapot hagyott eltelni anélkül, hogy reagált volna a népirtásra, amelyben a hutu többséghez tartozók mészárolták le a tuszi kisebbség tagjait és a mérsékelt hutukat.

Franciaország meg akarta ugyan akadályozni a regionális konfliktust, illetve polgárháborút az 1993. évi nemzetközi tárgyalásokon – mondta Macron –, de nem vett tudomást a megfigyelők figyelmeztetéseiről, nem szándékosan támogatva ezzel a népirtást hónapokkal később elkövetőket.

Macront, aki reményét fejezte ki, hogy új kezdet áll be a kapcsolatokban, Paul Kagamé ruandai elnök fogadta.  A két politikus közös sajtótájékoztatóján Macron bejelentette, rövidesen francia nagykövetet neveznek ki Kigaliba, ahol ez a poszt betöltetlen volt a két ország között a 2015 óta a népirtásan játszott francia szerep kapcsán kiéleződött feszültségek miatt. „Kapcsolataink rendezése e nélkül a szakasz nélkül nem indulhat el” – tette hozzá Macron. Paul Kagamé a sajtótájékoztatón „hatalmas bátorságról tanúskodó, a bocsánatkérésnél értékesebb cselekedetnek” nevezte Emmanuel Macronnak a népirtás emlékművénél mondott szavait. „Beszéde maga volt az igazság” – fogalmazott a ruandai vezető.

Nem sokkal ezt megelőzően egy francia történészekből álló bizottság is arra a következtetésre jutott, hogy Franciaországnak súlyos felelőssége volt a népirtásban. Bár a történészek megállapították, hogy Párizs nem vett tudomást a népirtás előkészületeiről, hozzátették, hogy nincs bizonyíték Franciaország bűnrészességére magukban a gyilkosságokban.

2010-ben Nicolas Sarkozy akkori francia elnök járt Ruandában, első francia államfőként a népirtás óta, és beismerte a francia hatóságok „súlyos hibáit és egyfajta vakságát”, amelyeknek „drámai következményei” lettek. Macron, aki hivatalba lépése óta most először látogatott a kelet-afrikai országba, csütörtökön érkezett Ruandába, és onnan pénteken a Dél-afrikai Köztársaságba utazik tovább, ahol a koronavírus-világjárványról és a vakcinagyártásról tárgyal az afrikai kontinensen.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

                                          

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.