„Ha nem ismerném el, hogy az EU nem tökéletes, hogyan tudnék tenni azért, hogy jobb legyen?”

Külpol

Nyár elején Strasbourgban, az Európai Parlament legnagyobb ifjúsági rendezvényén beszélgettünk magyar fiatalokkal, akik önkéntesként dolgoznak azon, hogy közelebb hozzák kortársaikhoz az EU-t.

Június elején rendezték az Európai Parlament (EP) legnagyobb ifjúsági rendezvényét. A kétnapos European Youth Event (EYE) keretében több mint tízezer fiatal gyűlt össze Strasbourgban, hogy egy évvel a választások előtt megvitassák az Európai Uniót, a tagállamokat, illetve az unión kívüli országokat érintő legfontosabb kérdéseket. Magyarországról több önkéntes szervezet képviseletében is érkeztek fiatalok az eseményre, akik maguk is tartottak workshopokat, vezettek beszélgetéseket. Élményeikről és tapasztalataikról kérdeztük őket a program második napján, nem sokkal a zárókonferencia előtt.

„Én tényleg elmegyek a kocsmába”

Virág Imre János 18 éves, idén érettségizett. Korábban négy évig volt az EP junior nagykövete (az Európai Parlament Nagykövet Iskola – EPAS programban), három éve pedig a together.eu (a magyar platform neve europaert.eu) önkéntese. Ez egy olyan nemzetközi ifjúsági közösség, amely minden tagországban az EP helyi kapcsolattartó irodájának koordinálásával működik. Egy évvel az EP-választások előtt Imre szerint azért van különösen nagy szükség egy ilyen önkéntes hálózatra, mert a korábbi évek tapasztalatai alapján még mindig nagyon kevesen mennek el szavazni. „Arra próbáljuk motiválni az embereket, hogy menjenek el szavazni. Teljesen mindegy, hogy kire. Az minket nem érdekel, de legyen tudatos a döntés” – mondta lapunknak.

Heszterényi Réka ifjúságpolitikával foglalkozik. Jelenleg Franciaországban él, az Európai Ifjúsági Központ munkatársa. A választásokkal kapcsolatban pozitívumként szerinte azt azért meg kell jegyezni, hogy 2019-ben jelentősen nőtt a fiatalok részvételi aránya, ami nagyban köszönhető a hozzájuk hasonló önkénteseknek. „A legfontosabb, hogy meglegyen a személyes kapocs, és az EU ne valami megfoghatatlan dolog legyen” – fogalmazott Réka, aki az európai értékek képviselete, valamint a fiatalok uniós ügyekbe való bevonása mellett azt is elengedhetetlennek tarja, hogy a döntéshozók valóban helyet adjanak a fiataloknak, az uniós intézmények pedig támogassák az önkénteseket.

„Nagyon motiváló, amikor tenni akaró fiatalokkal találkozhatok. Én egy kicsit elvetemült vagyok ebből a szempontból, mert én tényleg elmegyek a kocsmába és megkérdezem az embereket, hogy fognak-e szavazni, és ha nem, akkor megkérdezem, hogy miért nem?”

Seffer Tamás 19 éves, jelenleg informatikai távközlés szakon tanul egy szakgimnáziumban. Ifjúságpolitikával még az ADOM Diákmozgalom aktivistájaként kezdett foglalkozni. A together.eu szervezésében érkezett az eseményre, de a Fiatal Európai Föderalisták magyarországi szekciójának (JEF Hungary) küldöttjeként. Kicsit más megközelítésből – hiszen egy európai föderáció eszméjében hisznek –, de a JEF célja is az, hogy közelebb hozza a fiatalokhoz az EU-t. Tamás szerint arra is nagy szükség van, hogy a JEF mindezt az unió intézményeitől független szervezetként teszi.

„Amikor meghallják, hogy magyarok vagyunk...”

Tapasztalataik alapján az EYE résztvevőit az idei összejövetelen a klímaváltozás és fenntarthatóság, valamint demokráciát és a jogállamiságot érintő kérdések mellett különösen érdekelték a dezinformáció elleni küzdelem lehetőségei, a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségek és annak veszélyei, illetve az orosz–ukrán háború. Imre ezzel kapcsolatban megjegyezte: „Amikor meghallják, hogy magyarok vagyunk, akkor azért meg szokták kérdezni, hogy mit gondolunk a jelenlegi szituációról. Nekem ez a második EYE, amin itt vagyok, és

mindig előkerült valamilyen kontxtusban, hogy magyar vagyok. Ez egyértelműen a kormány különutas politikájának köszönhető, ami mindenféleképpen felkelti a többi európai fiatal figyelmét.”

Réka hozzátette, neki kevesebb ilyen élménye volt, mivel Tamáshoz hasonlóan ő is a JEF tagja, így ritkábban kérdezik meg tőle, hogy magyarként mit gondol például a jogállamiságról, mivel tudják, hogy egy pro európai közösség tagja. Ennek ellenére szerinte az ilyen nemzetközi rendezvényeken meg tudják mutatni, hogy a magyar kormány narratívája nem egyenlő azzal, amit a magyar fiatalok és az állampolgárok képviselnek vagy gondolnak.

Gyakran felmerült a két nap különböző előadásain és beszélgetésein az is, hogy egyes uniós országokhoz, például Németország egyes tartományaihoz vagy Ausztriához hasonlóan máshol is érdemes lenne 16 évre csökkenteni a választói korhatárt. Tamás úgy látja, már a 15-16 évesek körében is sokan vannak, akiket érdekel a politika, és szeretnének beleszólni a közügyekbe, szeretnének szavazni, ám mire betöltik a 18. életévüket, sokan elveszítik a lelkesedésüket és beletörődnek abba, hogy látszólag nincs beleszólásuk a világ alakulásába. Réka ezzel kapcsolatban megjegyezte, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy ha valaki egyszer elmegy szavazni, akkor sokkal nagyobb az esély arra, hogy máskor is így tesz majd, és szokássá válik a voksolás, ezért fontos korán kezdeni.

Imre a választási korhatár csökkentéséről elmondta, az általa tartott előadást követően kialakult vita tanúsága és az EPAS-os tapasztalatai alapján úgy véli, tudásukból fakadóan sokan 16 évesen már tudatosabb döntéseket képesek hozni, mint az idősebb választópolgárok. Persze ellenérvként felhozható, hogy a korhatár csökkentésének is lehetnek veszélyei, amiket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Serdülőkorban például a radikális nézetekre is sokkal fogékonyabbak az emberek.

A demokráciára való nevelést éppen ezért már a középiskolában el kell kezdeni, hogy amikor már megtehetik, fontosnak érezzék a diákok, hogy elmenjenek szavazni, és aktív alakítói akarjanak lenni a közéletnek.

„Nem véletlen, hogy a fiataloknak ebben a korban kellene megkapniuk azt az állampolgári nevelést, aminek során megtanulják, hogy hogyan működnek az EU-s intézmények” – tette hozzá Réka, aki szerint ehhez megfelelő iskolai légkörre és olyan lehetőségekre is szükség lenne, amelyek során a diákok a gyakorlatban is ki tudják próbálni mindezt. Ez azonban Magyarországon hiányzik.

„Hogyan tudnék tenni azért, hogy jobb legyen?”

Ezzel szemben az EYE olyan platformot biztosít az európai fiataloknak, ahol meghallgathatják egymást, mindenki hangot adhat a véleményének, és értelmes beszélgetéseket, vitákat lehet folytatni. Még ha valaki esetleg csak bulizni érkezik erre a két napra – hiszen az Európai Parlament szomszédságában egy fesztiválfalu is helyet kapott –, akkor is lehetséges, hogy találkozik olyan inspiráló emberekkel, vagy meghallgat egy előadást, ami rá is ösztönzőleg hat. Imre és Réka például két társukkal éppen egy hasonló rendezvény, a Konferencia Európa jövőjéről (Conference on the Future of Europe) után vágtak bele egy magyarországi ifjúsági konferencia megszervezésébe. „Ezt úgy raktuk össze, hogy először kiküldünk egy kérdőívet a barátainak, hogy megtudjuk, milyen témákról és hogyan lenne érdemes beszélgetni” – mondta Réka az eseményről, amihez Imre szerint csak egy jó ötlet kellett, mivel az EU intézményei nagyon támogatják az alulról jövő kezdeményezéseket, így az EP Magyarországi Kapcsolattartó Irodája is sokat segített a szervezésben.

Réka hozzátette, persze nem kell mindenkinek konferenciát szerveznie, hiszen más módokon is lehet hatni az emberekre, már csak azáltal is, ha az leülünk beszélgetni valakivel, és meghallgatjuk, hogy mit gondol a másik. „Szerintem ez nagyon hiányzik a magyar és egyébként az európai közéletből is. Nyilván mindenkinek van egy agendája, így a különböző civil szervezeteknek is, de a JEF és a together.eu is inkább arra próbálja ösztönözni a fiatalokat, hogy tegyenek azért, ami fontos neki, és beszélgessenek egymással.”

Tamás a kommunikáció fontosságához kapcsolódva arra is kitért, hogy éppen az ilyen beszélgetések, valamint a vélemények ütköztetése során találhatja meg az ember, hogy mi az, amivel egyet tud érteni, és mi az, amivel nem. Kortársaik közül azonban sokan félnek kilépni a világba vagy nehezen építenek kapcsolatokat – ami a magyar társadalom mentális egészségének állapotából is fakad –, egy hasonló gondolkodású emberek alkotta, inspiráló közösségekre viszont csak akkor találhat rá valaki, ha mernének lépni

A together.eu például éppen ehhez biztosít teret. Imre szerint pedig bár önkéntesként a legfontosabb feladatuk, hogy a közügyekben való aktív részvételre és szavazásra motiválják az embereket, azt is meg kell mutatniuk, hogy egyébként miből lehet választani. Ezért szerveztek például olyan beszélgetéseket, ahol bárki találkozhatott az EP-képviselőkkel, akik egy független platform keretei között juttathatták el az általuk képviselt üzeneteket a választópolgárokhoz. A választópolgárok, és különösen az első választók ezáltal az alternatívákat ismerve hozhatnak tudatos döntést. A politikai és a világnézeti útkeresés persze nagyon kemény munka, amihez szükség van a különböző nézőpontokra. „Úgy gondolom, ha csak olyan véleményt hallasz, amivel egyetértesz, akkor valamit nem jól csinálsz” – fogalmazott Réka, aki szerint még pro európaiként is szükség van arra, hogy néha kritikusak legyünk az unióval szemben.

„Igenis szeretnék olyan híreket olvasni és olyan véleményeket hallani, amik kritikusabbak nálam, hiszen ha nem ismerném el, hogy az EU nem tökéletes, hogyan tudnék tenni azért, hogy jobb legyen?”

Természetesen ha az ember hallatja a hangját és elmondja a véleményét, az is fontos, hogy a döntéshozók valóban meghallják. Az önkéntesek szerint éppen ezért az Európai Parlament és a többi uniós intézményre nagy felelősség hárul azzal kapcsolatban, hogy egy olyan esemény után, mint amilyen az EYE is volt, a fiatalok által megfogalmazott ötletek és észrevételek később ténylegesen visszaköszönjenek politikai döntések során. Az uniós intézményeknek ugyanis csak akkor lehetnek hitelesnek, ha minél szélesebb körben tudnak elérhetők maradni, a felmerülő javaslatok pedig kézzel fogható eredményekhez vezetnek.

(Címlapképünkön: A European Youth Event zárókonferenciája az Európai Parlamentben 2023. június 10-én. Forrás: Európai Parlament)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.