A titán köztudottan ugyanolyan erős, mint az acél (mely ugyebár vas-szén ötvözet), de feleolyan könnyű, nem korrodálódik, ellenáll a kifáradásnak, törésnek is. Éppen ezért rendkívül széles a felhasználási területe: csípőprotézist éppúgy csinálnak belőle, mint (főleg ötvözetként) légi és űrjárművek, laptopok borítását, de megtaláljuk némely kézifegyver alkatrészeiben is. Bár nem is oly ritka elem, kisebb koncentrációban mindenhol megtaláljuk, még az emberi testben is (de a legtöbbet érdekes módon a csalánban), viszonylag kevés államban bányásszák ipari méretekben. Nos, Oroszország pont közöttük van, noha csak a harmadik helyen – Kína és Japán is megelőzi –, ám ez az évi 33 ezer tonna (2020-as adat) is hiányozna valahonnan. Jellemző, hogy a titán egyike annak a 35 ásványi nyersanyagnak, amelyek kiesése a világpiacról komoly zavart okozna a világgazdaságban. Ezeket még 2018-ban vette lajstromba az Egyesült Államok kormánya – s a bauxittól a cirkonig terjedő lista sajnálatos módon az Oroszországban nagy mennyiségben bányászott ásványok és fémek kataszterével azonos. Titánt speciel az Egyesült Államok nem vásárolt közvetlenül Oroszországtól, vett viszont a Boeing – amely az orosz „titánvölgyben” tevékenykedő VSMPO-AVISMA cégtől rendeli a feldolgozott titánt –, és (legalábbis eddig) az európai Airbus is. Ezek a cégek ráadásul 2028-ig egyoldalúan elkötelezték magukat az orosz beszállító mellett.
De keletről érkezik, illetve érkezett eddig bőven más ritka és kevésbé ritka fém vagy félfém is: palládium, króm, germánium, nióbium, szkandium. Meg nikkel, amelyből Oroszország a világ első számú kitermelője és exportőre. Pontosan ezért az Egyesült Államok gyakorlatilag a háború megindulásától kezdve törekszik arra, hogy minél több saját nyersanyagforrást aknázzon ki, illetve nagyobb mértékben diverzifikálja a külső nyersanyagbeszerzéseit, és ehhez barátinak tartott helyeken lévő szállítókat találjon. Ez már csak azért is fontos, mivel a világ másik (az oroszokra is köröket verő) ásványi nyersanyag-nagyhatalma Kína, amely nem csupán otthon, de szerte a világban, s főképpen Afrikában komoly összegeket költ a készletek feltárására és a bányászati jogok megszerzésére.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
