India és Pakisztán konfliktusa: Elmarad a bombasiker?

  • - kovácsy -
  • 2002. január 10.

Külpol

December 13-án öt kasmíri fegyveres megtámadta az indiai parlament épületét, és mielőtt leterítették őket az épületet őrző biztonsági erők, lelőttek kilenc embert. India azonnal Pakisztánt vélte felfedezni az akció mögött, és hamarosan átadott egy listát az ősellenségnek, a felsorolt személyek letartóztatását és kiadatását követelve. A névsor nemcsak militáns kasmíri vezetők nevét tartalmazta, hanem egy szikh szeparatistáét, továbbá egy bombayi bankrobbantó gengszterbanda tagságát is, akikről szintén gyanítják, hogy Pakisztánban rejtőzködnek.
December 13-án öt kasmíri fegyveres megtámadta az indiai parlament épületét, és mielőtt leterítették őket az épületet őrző biztonsági erők, lelőttek kilenc embert. India azonnal Pakisztánt vélte felfedezni az akció mögött, és hamarosan átadott egy listát az ősellenségnek, a felsorolt személyek letartóztatását és kiadatását követelve. A névsor nemcsak militáns kasmíri vezetők nevét tartalmazta, hanem egy szikh szeparatistáét, továbbá egy bombayi bankrobbantó gengszterbanda tagságát is, akikről szintén gyanítják, hogy Pakisztánban rejtőzködnek.

A követeléssel egy időben élénk katonai mozgások kezdődtek a két ország határán, először az indiai, aztán a pakisztáni oldalon is, a lakosság pedig menekül. Akkora volt a lendület, hogy az újabb véres drámát orrontó sajtó már

atomháborút vizionált

- ami még csak nem is teljes képtelenség, hiszen mindkét fél immár három éve bevallottan rendelkezik atomfegyverekkel.

Musarraf pakisztáni elnök, aki 1999 őszén puccsal került hatalomra, miután idejében tudomást szerzett róla, hogy az éppen regnáló kormányfő, Navaz Sarif el akarja mozdítani a hadsereg éléről, példás igyekezettel próbált - legalábbis látszólag - békés húrokat pengetni. Miután az Egyesült Államok a történteket követően két kasmíri nacionalista-iszlamista csoportot terrorista szervezetnek minősített, elrendelte a szervezetek vezetőinek a letartóztatását, és napokon belül már elérte a százas nagyságrendet az őrizetbe vettek száma.

A kasmíri probléma India és Pakisztán 1947-es függetlenné válásából és megosztásából ered. A mohamedán Pakisztán szerint a muszlim többségű Kasmírnak a kettéosztás logikája szerint szintén hozzá kellene tartoznia. Indiában ezt éppen ellenkezőleg látják, miután annak idején a helyi maharadzsa - rosszmájú állítások szerint nem annyira az államférfiúi bölcsesség, mint inkább önös megfontolások alapján - az indiai államra ruházta a terület igazgatásának jogát. A két ország három komolyabb háborúja (1947-ben, 1965-ben és 1971-ben) emiatt - az utolsó csak részben emiatt - zajlott, az erőviszonyok következtében mindig indiai győzelemmel. Az érvényben lévő határvonal a terület egyharmadát helyezte pakisztáni fennhatóság alá. Az indiai oldalon rekedt muzulmánoknak mindig is voltak szakadár mozgalmaik, amelyek az utóbbi évtizedben egyre inkább

vallásos arculatot

öltöttek, a korábbi nacionalista irányvonallal szemben. Ezt a mindenkori pakisztáni kormány, csakúgy, mint a hadsereg, lelkesen támogatta, különösen attól kezdve, hogy Afganisztán szovjet megszállásával szemben az Egyesült Államok éppen Pakisztán közvetítésével segítette az ottani muzulmán ellenállási mozgalmakat.

A helyzetet a tavalyi szeptember 11-ei Amerika-ellenes terrorakciók következményei gyökeresen megváltoztatták. Musarraf félve ugyan, de Amerika oldalára állt - akárcsak India -, aztán kiderült, hogy a pakisztáni fundamentalisták elégedetlensége egyáltalán nem ölt tömeges méreteket. A radikális iszlamisták ellen az indiai terrorakció kapcsán foganatosított intézkedések gyorsaságát ez is motiválhatta, habár Kasmír ügye alighanem fontosabb a pakisztániaknak, mint a tálibok sorsa.

Vadzspaji indiai miniszterelnököt és kormányát viszont egyáltalán nem hatja meg Musarraf igyekezete. Úgy tűnik, hogy az elmúlt napokban Újdelhi visszavett valamelyest a kardcsörtető hangütésből, amely korábban meghatározó volt. A világ diplomatái és újságírói a Dél-ázsiai Együttműködési Társulás - egy regionális sóhivatal - hétvégi nepáli csúcsértekezletén izgatottan lesték, parolázik-e Vadzspaji és Musarraf. A kézfogás megtörtént, két ízben is, de a feszültség ettől még nem oldódott. India egyelőre nem lát okot kétoldalú megbeszélésekre, további intézkedéseket követel Pakisztántól, amelyről joggal feltételezhető, hogy rendelkezik még tartalékokkal a terrorista csoportok elleni küzdelem tekintetében. Nem is nagyon tehetne másként az újdelhi kormány, amely fontos helyi parlamenti választások elé néz Uttar Pradesh államban, és komoly győzelmet remél határozott magatartásától.

Ami az esetleges atomháborút illeti, a lehetőséget kizárni természetesen nem lehet. Csak hát a hidegháború egész története azt mutatja, hogy a nukleáris elrettentés éppen hogy megakadályozza a fegyveres konfliktusok kirobbanását, pontosan az atomfegyver bevethetősége miatti félelem következtében. Ebből a szempontból a katonailag sokkal gyengébb Pakisztán jelenti a nagyobb veszélyforrást, minthogy egy hagyományos fegyverekkel elindított indiai támadásra csak nukleáris arzenálja segítségével válaszolhat kellő erővel - írják mindenféle katonai elemzők. Ha viszont ez igaz, ez a körülmény az indiai felet is önmérsékletre kell hogy intse. Újdelhi határozottsága egyébként hosszú távon még kedvező helyzetbe is hozhatja Musarraf elnököt - már amennyiben komolyan gondolja, hogy országának az új világpolitikai helyzetben az a jó, ha szépen lassan kihátrál a fundamentalista csoportok mögül, amelyeknek hosszú ideje bázisul szolgál. Más kérdés, hogy a kasmíri kérdés ettől még nem jut közelebb a megoldáshoz. India ugyanis hallani sem akar arról az amúgy nem teljesen abszurd elképzelésről, hogy a terület hovatartozásának a kérdését esetleg népszavazással döntsék el. Márpedig - ha tetszik Újdelhinek, ha nem - Kasmír mohamedán többségű, minden bizonnyal az is marad, és ha India nem képes megfelelő, nagyvonalú intézkedésekkel pacifikálni az ott élőket (amit a belpolitikai megfontolások aligha tesznek valaha is lehetővé), az elégedetlenség bármikor ismét a háború szélére sodorhatja a két atomhatalmat.

- kovácsy -

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.