Közel-keleti konfliktusok

Iszlám kalifátus, Kurdisztán

  • - kovácsy -
  • 2014. szeptember 28.

Külpol

A közel-keleti vallásháborúban nem folytonosak a harcok, de a dzsihádisták újra meg újra kegyetlen gyilkosságokkal hívják fel a figyelmet jelenlétükre. A kurdok számára viszont felcsillant a remény, hogy végre önálló államuk lehet.

A korábban ISIS-nek, ma már csak IS-nek (Iszlám Államnak) nevezett szerveződés félelemkeltéssel igyekszik megerősíteni a hatalmát Irak északnyugati részében, miután az innen keletre eső sávot egy ideje már a sajátjaként használja a szervezet szíriai szárnyával történő kapcsolattartásra. Ez az a terület, ahol a terrorszervezet emberbaráti szándékaiból mutat valamit, amelyeknek másutt nyomát se lelni.

Általános felháborodást keltett a meggyilkolt fotóriporter esete, akit elrablói előzőleg olyan kijelentésekre kényszerítettek, amelyeket nyilvánvalóan nem jószántából hangoztatott. Ebben a kontextusban hangsúlyt kapott a tény, hogy a videón rögzített gyilkosságot – az IS szerint kivégzést – egy brit állampolgárságú terroristával hajtatták végre. Ez az üzenet szólt a Nyugatnak. Az áldozatok pontosan meg nem becsülhető, de legalábbis ezres nagyságrendben mozgó létszámát tekintve eddig a jezidi vallási csoport köreiben véghezvitt mészárlás volt a csúcspont. A mai Irak legrégebbi kultú­rájáról van szó, részben keresztény gyökerekkel. Az írásbeliséget nélkülöző, de tételes vallás hívei körében nem egyszerűen vérontást szervezett az IS, hanem nagy számban rabolt el nőket és gyerekeket – nyilván a kultúra szálainak végleges szétszaggatása céljából, tanulságul a különféle nyelvek, nemzetiségek számára. Végül a hazai lakosság maga is megkapta a brutális figyelmeztető jeleket, amikor az IS szakmányban gyilkolta a kormány katonáit. Bár ezek már akkor felvillantak, amikor az (akkor még) ISIS előretörésének kezdetekor az iszlamisták minden különösebb erőfeszítés nélkül megszerezték a másik oldal jó minőségű amerikai fegyvereit, amelyektől az iraki katonák pánikszerűen igyekeztek megszabadulni. Hordozó járműként pedig szaúdi gyártmányú Toyotákat használnak azóta is, hiszen az egész ellenségeskedés mögött a síita Irán és a szunnita Szaúd-Arábia konfliktusa áll. Mondani sem kell, hogy az iszlamistákat – pontosabban: ezeket az iszlamistákat  – vélhetően Szaúd-Arábia támogatja. Az is lehet, hogy nincs is erre szükségük, és megelégszenek a támadó hadjárataikon begyűjtött összegekkel – bárhonnan, például bankokból, ahonnan nagyobb összeget lehet elrabolni.

Harctéri megfigyelők szerint az IS kinőtte a gerilla-hadviselés egyszerű eszközeit, képessé vált viszonylag gyors csapatmozgásokra, miként ezt a pár héttel ezelőtti események is bizonyították. Villámgyorsan egymás után települések egész sorát foglalták el, rá­adásul meg is tartották őket.

Visszatérve a cikk elején írottakhoz: az IS az al-Káida egyfajta leszármazottjának tekinthető, ugyanakkor és sokkal inkább versenytársának – egészen akkortól kezdődően, hogy a két szervezet vezetői egyfajta vallásos, engedelmességi eskü letételét várták el egymástól. Az üzengetések csatája azonban elfajult: a felek már az igaz hit elhagyásával vádolták egymást, ami az ily módon megvádolt személy meggyilkolásával jelent egyet. Abu Bakr al-Baghdadi, a hatalmi versengés győztese végül kikiáltotta az „Iszlám kalifátust”, melynek élén elvileg ő maga áll Ibrahim kalifa néven. Mint közismert, egyre elszálltabb víziói vannak a kalifátus kiterjedéséről. A hivatalos álláspont szerint ide tartozik minden olyan terület, ahol valaha is muszlimok éltek – így kerül a térképeire például Budapest.

Az egész konfliktus egyik lehetséges nyertese a kurd közösség lehet, amely mindössze két frakcióra oszlik, és ez a Közel-Keleten igen jó arány. Ők ugyanis, vagyis fegyveres milíciájuk, a Pesmerga majdnem kívül maradt az összetűzéseken. Csak majdnem, mert egyrészt katonai segítséget nyújtottak a kormányerőknek, másrészt erőteljesen bekapcsolódtak a jezidi és az asszír keresztény lakosság védelmében folytatott küzdelmekbe. Ezzel viszont sikerült lekötelezniük a kormányt, a külföldet pedig meggyőzni arról, hogy ők jelentik az egyetlen megbízható, partnerként kezelhető erőt Irakban. Így amikor a nyugati hatalmak bármiféle beavatkozásra, pacifikációra gondolnak, csak a kurdokkal számolhatnak, mint belső támogató erővel – ezzel is darázsfészekbe nyúlva persze, hiszen most, hogy az Iszlám kalifátus elleni küzdelem jegyé­ben még Iránnal is kezdenek ki­épülni a kapcsolatok, számításba kell venni, hogy a perzsa államban is élnek kurdok, nem is beszélve a többivel lényegében egy földrajzi egységet alkotó törökországiakról. Ennek ellenére a kurdok felfegyverzésén már vagy évtizede töprengő Egyesült Államok most elhatározta a kurdok felfegyverzését. Ez további lépést jelenthet Irak végleges széthullása felé, amely főleg akkor tűnik örvendetes fordulatnak, ha megfogalmazódik valami életképes válasz a „hogyan tovább?” kérdésére is. A síita lakosság hozzácsatolása egy „nagy Iránhoz” aligha váltaná ki Szaúd-Arábia lelkesedését. És mi történne Szíria részeivel, ahol szintén a vallási konfliktusok tartják ébren a polgárháborút – miközben Aszád ragaszkodik a hatalomhoz, amit hovatovább szintén külföldi támogatás erősíthet meg.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.