Lelassult az önvezető autók fejlesztése

Köhög, rángat, lefullad

Külpol

Pár éve még karnyújtásnyira látszott a jövő, amelyben sofőr nélküli önvezető autók forradalmasítják a közlekedést és a szállítást. Azóta az erre specializálódott, nagyra fújt technológiai cégek megroskadtak, és az ígéretek kipukkadtak. Hol van a robotautó, melyet tíz éve ígérnek?

A technológiai ipar különösen erős lobbizásban, a szabályozás befolyásolásában és valamely vonzó jövőkép felhőkre festésében. Gondoljunk csak arra, hogy milyen lassan jött létre az európai egységes roaming vagy az egységes mobiltöltő szabvány.

Különbség robot és robot között

A különböző vezetéssegítő rendszerek tipológiáját egy amerikai mérnöki szervezet, a Society of Automotive Engineers (Autóipari Mérnökök Társasága) dolgozta ki. Öt szintet határoztak meg – illetve a nulladik szintet, mely roppant egyszerű: az autóban nincs automata rendszer. Az ötös szint is egyértelmű: a kocsi annyira autonóm, hogy volán sem feltétlenül kell bele, elég bemondani az úti célt, és a jármű odavisz. A közbülső szintek egyre komolyabb mértékű automatizmust feltételeznek. Az egyes szintnél a sofőr még aktívan vezet, de az autó segít neki. Például az adaptív tempomattal, amit bekapcsolva beállított sebességgel haladhatunk, ha azonban kocsink beér egy lassabb autót, akkor nem ütközik neki, hanem lassít. E kategória kelléke még a sávtartó automata, az automata vészfékezés vagy a parkolási segédelektronika. A második szintű autonómia nem kívánja meg a sofőrtől a folyamatos aktív részvételt, de a vezetőnek készen kell állnia arra, hogy szükség esetén átvegye az autótól az irányítást. Az autó gyorsít, lassít, és akár sávot is vált magától. A hármas szint nem kíván meg aktív figyelmet, a sofőr Facebookozhat is; olyan rendszerek tartoznak ide, mint például az intelligens dugóasszisztens, amely a beállt utakon az araszolás terhét veszi le a vezető válláról. A negyedik szint a teljes önvezetés, amely azonban csak korlátozott területen – például egy városban – működőképes.

E tipológiára azért van szükség, mert nagy eltérések tapasztalhatók az egyes gyártók kínálta funkciók neve, azok valós tudása és a cégek ígéretei között. A Tesla Autopilot nevű programja például a gyakorlatban kettes szintű automatizmus, jóllehet a neve alapján a naiv vásárló azt feltételezheti, hogy az autója majd magát vezeti. A cég szarvkormányhoz vagy Formula–1-es kormányhoz hasonlatos volánjának 2021-es megjelenését is magyarázták azzal egyes elemzők, hogy az már felkészülés a kormány nélküli autóra. Pedig a tesztek alapján inkább kevésbé sikerült irányítási megoldás volt ez, nem véletlen, hogy 2022-ben kismértékben módosította is a cég a szarvkormányt.

Az Autopilot rendszer neve 2013-ban jelent meg a Tesla kommunikációjában, ám ekkor még csak azt nyilatkozta Elon Musk, hogy e funkció jól működik a repülésben, és az autókba is kell hasonló. Megrendelni 2014-től lehetett, ám a neve ellenére nem jelentett önvezetést. Az önvezetés ekkor olyan lett, mint Godot: jön, jön, útban van, de meg nem érkezik. A szoftver egyszerre volt lenyűgözően okos és nagyon veszélyes a tudását túlbecsülő Tesla-sofőrök kezében. Az amerikai közlekedésbiztonsági szerv, az NTSHA vizsgálatot is indított az önvezető Teslák balesetei miatt. A hatóság azzal a gyanúperrel él, hogy az Autopilot rendszer túl későn adja át a sofőrnek a kormányt ahhoz, hogy a baleseteket el lehessen kerülni, és a cég korántsem tett meg mindent azért, hogy megakadályozza a vakmerő vezetőket a rendszer rossz használatában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.